Oldal 54 [54]
OCR
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN le az Olasz Királyságban is — 1860-as megalakulásakor a lakosság 2,596-a használta a mindennapokban az olasz nyelvet. (Hobsbawm 1997:79-80) Az európai példák zöme azonban olyan indoeurópai nyelvre vonatkozik, amelyeknek számos olyan változata van, amelyeknek beszélői ugyan nem is értik egymást, mégis, mindezeket a nyelvváltozatokat ugyanazon nyelv dialektusainak (nyelvjárásainak) lehetett minősíteni (Wardhaugh 1995), miközben a szlovákot, a románt vagy a németet nyilvánvalóan nem lehetett magyar nyelvjárásnak tekinteni. Tekintettel arra, hogy e sorokat 2020-ban írom, érdemes leszögezni a mainstream tudomány néhány alapvető tézisét is: s szemben például a különböző szláv vagy neolatin nyelvekkel, a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyar szempontjából nincs olyan rokon nyelv, amelynek hasonlóságát a hétköznapi beszélő is felismerhetné; s a magyar nyelv a középkor óta szokatlanul egységes, nincs olyan tájnyelv, amelyet ne értene meg bármely más magyar dialektust beszélő (a csángók viszonylagos kivételétől eltekintve); s a szókincs, a kiejtés és a ragozás jelentősen eltér az indoeurópai nyelvek közös sajátosságaitól. s A nyelvrokonságról szóló, komolyan vehető tudományos megközelítések nem állítják, hogy nyelvünk besorolása egyúttal a , vérségi" származásunkat is meghatározza. Mindazok, akik az ellenkezőjét állítják és , kritizálják", maguk gyártotta szalmabábukkal , küzdenek." Ha a modern nemzetfelfogás, a modern nacionalizmus a 18. század végén jelent meg, akkor milyen nemzetet (latinul natio) emlegetnek középkori és kora újkori szövegek? Miért sérelmezi II. Rákóczi Ferenc 1703-as kiáltványa, hogy , Megújjúlnak a’ ditsöseges magyar nemzetnek regi sebei...”? + Ez volt az ün. rendi nemzet, amely nem etnikai, hanem politikai-jogi-tärsadalmi intézményként" létezett: a szűkebben vett Magyar Királyságban tagja volt — minden nemes, akármilyen nyelvet használt otthon, míg 50 A rendi és a modern nemzet különbségeit jól mutatja, hogy a középkori és kora újkori Erdélyben .három nemzetet" emlegettek: az egyiket a szász városok kiváltságos polgársága, a másikat a vármegyei magyar nemesség alkotta, a harmadikat pedig a sajátos jogállású, noha szintén magyar anyanyelvű székely elit és középrétegek. Az úrbéres magyar nyelvű parasztok, akikből nemcsak a vármegyékben, de a székely székeken is egyre több élt, nem tartoztak egyik rendi nemzethez sem. A románok pedig, noha a 18. században már a legnépesebb erdélyi etnikumnak számítottak, szintén nem alkottak rendi nemzetet.
