Oldal 48 [48]
OCR
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN politikai küzdelmek elfedték, hogy az 1848 politikai vívmányait kiirtani igyekvő bécsi kormányzat a forradalom társadalmi vívmányaiból már semmit sem vetett el, innentől kezdve folyamatos volt a modernizációs politika. A közéletről szóló diskurzust továbbra is , Ausztria és amagyarok?" politikai és jogi viszonya (az ún. közjogi kérdés) határozta meg, pedig voltak további fontos fejlemények is: s 1850 és 1913 között Magyarország nemzeti jövedelme több mint nyolc és félszeresére (Hanák 1975:300), ipari termelése tizenkétszeresére növekedett (Hanák 1975:306—307)." A fejlődés egyes mutatói lenyűgözőek: a vasútvonalak hossza vagy a Magyarországon használt erőgépek teljesítménye több mint a százszorosára nőtt a 19. század közepe és az első világháború kirobbanása között. Miközben a politizáló elit és a középrétegek a közjogi kérdésre fókuszáltak, igyekeztek háttérbe szorítani, hogy s a korábbi agrárországban az iparosodással új politikai aktor (lehetősége) jelent meg (— 2.3.2), illetve s kiéleződtek a sokáig nem meghatározó jelentőségű etnikai ellentétek (> 2.2.2). 1848-1849-ben egy látens etnikai polgárháború is zajlott; utólagos bölcsességgel könnyű megállapítani, hogy az így kialakuló törésvonalak jelentették az egyik legfontosabb tényezőt a történelmi Magyarország feldarabolása felé vezető úton. A tudományos intézményesülés hasonló mértékben fejlődött, a korábbi egy tudományegyetem négyre szaporodott (úgy, hogy a hasonlóan magas színvonalú Műszaki Egyetemet ide sem számolták). Ugyanakkor a , társadalmi kérdést", amelynek vizsgálatát a nyugati államokban a kialakuló szociológia akarta magának, Magyarországon jelentős mértékben meghatározta, kitakarta vagy eltorzította a közjogi kérdés, illetve a nemzetiségi kérdés kisugárzása. Nem csoda, hogy ilyen közegben, az 1914-ig terjedő periódusban legfeljebb a néprajztudomány (és bizonyos mértékben a közgazdaságtan) tudott intézményesülni. Kiterjedt protoszociológia létezett ugyan, de bizonytalan határokkal; művelőit túl erős tendenciák sodorták más, közügyekkel foglalkozó diskurzusok — mindenekelőtt a politika — irányába. "7 Katus László úgy fogalmaz, hogy változatlan (1913-as) árakon nyolcszorosára nőtt az ipari termelés, igaz, 1867-től 1913-ig (1987:694); de nincs ellentmondás, mert az 1850-es években, alacsony bázisszintről, de éppen ezért jelentős növekedés volt. + A7 +
