OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Minket azonban itt és most a (proto)szociológiai gondolatok érdekelnek, s így már fel kell figyelnünk arra: a konzervatív ellenhatás nem csak morális és politikai ellenérveket hozott a felvilágosodással szemben. A 18. század végi, 19. század eleji konzervatívok állapították meg először, hogy a társadalmi viszonyok teljesen meg nem érthetők, legalábbis az ugyancsak társadalomban élő, a társadalmi valóság által , kötött" egyének számára. A racionális megértés szükségképpen leegyszerűsít, belevág a társadalom organikus szövetébe, és — maradva a metaforánál — a racionalitásra alapozott politika gyakran belevág az egyének testébe-lelkébe is. A hagyományok és a hagyományos intézmények, magyarázták az első józanabb konzervatívok (Burke 1990/1790),? szinte sosem tökéletesek, de legalább vannak, legalább működnek, akár évszázadokig, és nem biztos, hogy »az ész alapján" létrehozott intézmények tartósabbak és/vagy működőképesebbek lesznek?" — teljesen logikus tehát, ha a szociológia gyökereit a konzervatív gondolkodók között keressük. Az utolsó négy bekezdés között nincs semmiféle önellentmondás - legfeljebb egy paradoxon. A szociológia előzményei éppoly sokszínűek, mint tudományunk jelene. E sorok szerzője bele sem mer menni, mivel túl nagy a kockázata annak, hogy ha egyszer elkezdi, akkor egyetemes szociológiatörténeti fejezetet is írni fog, ami túlzás lenne egy ilyen kötetben. Egyszerű , névsorolvasást" sem szeretnék tartani, ezért, egyfajta kompromisszumként, három alapvető szerzőt mégiscsak megemlítenék - szigorúan egy-egy bekezdés erejéig. Adam Smith. Korábban a gondolkodók úgy vélték, hogy vagy egyének tudatos megegyezése (,,a társadalmi szerződés") tartja össze a társadalmat, vagy az uralkodó hatalma, vagy a hagyományok és a megszokás, esetleg a normákkal karöltve. Smith viszont úgy vélte: az egyének követhetik pusztán a saját önös kis szlogenje, hogy az egyéneket kényszeríteni kell, hogy , szabadok" legyenek. A másik oldalról: az ultrakonzervativ Joseph de Maistre nemcsak még véresebb megtorlast követelt a forradalmi Franciaország ellen, mint a forradalmi Terror, de érdekes racionalizmuskritikat is kifejtett. Ennek részeként, az 1790-es években még egy jóslatot is megkockáztatott az újszülött Amerikai Egyesült Államokról: , túl sok a tudatos elem, túl sok az elhatározás... ebben az egész tervben. Ezret teszek egy ellen, hogy ez a város sohasem fog felépülni, ha felépül, nem fogják Washingtonnak hívni és az amerikai kongresszus sohasem fog ott ülésezni." (idézi Ludassy 1984:28) Amikor egy későbbi kiadás előkészítésekor figyelmeztették, hogy azóta tényleg felépült Washington, és tényleg ott ülésezik a Kongresszus... akkor sem engedte kihúzatni ezeket a mondatokat. Hogy képzeli magának az az ún. valóság, hogy őt megcáfolja?! 35 E sorok szerzője az Edmund Burke hazai recepciója az 1840-es években című szakdolgozatra kapta történelem szakos diplomáját az ELTE Bölcsészkarán, 1993-ban, az oklevél száma: 9/1993. 36 Pl. Edmund Butke figyelmeztette erre a franciákat már 1790-ben. Micsoda ostobaság, mondták a francia radikálisok, akik egyre radikalizálódva hamarosan létrehozták a Francia Köztársaságot. Jelenleg az Ötödik Köztársaság létezik Franciaországban, az azóta eltelt időben volt két Császárság, két különböző jellegű Királyság, és olyan átmeneti rendszerek is, mint a Kommiin vagy a Vichyrezsim. + 36 +