Oldal 23 [23]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G forradalom fogja majd örök időkre felszámolni, amikor létrehozza a békés, érdekellentétektől és konfliktusoktól teljesen mentes kommunista társadalmat. Legalábbis a túlélők számára. Pontosabban: a túlélők leszármazottai számára.) Az utolsó bekezdésekből nyilván kitűnik, hogy e sorok szerzője nem igazán rokonszenvezik a fenti , a Bűn és az Erőszak fegyverét forgatva áttörünk a Bűntelen, Eröszak- es Kizsakmänyoläsmentes Viläghoz” felfogässal. A „miert” elött azonban lássuk az ígért harmadik történetet: A Bibliában olvashatjuk: az elfogott Jézust Poncius Pilátus elé hurcolják, követelve, hogy ítélje el és végezze ki a , lázítót". Krisztus nagy hatást gyakorol Pilátusra, de ő mégiscsak a Római Birodalom tisztségviselője volt a megszállt tartományban, aki fő céljának a nyugalom (és a római uralom) fenntartását tekintette. Pilátus, éppen ezért, bár , mosta kezeit", nem bocsáthatott egyszerűen szabadon valakit, akinek felelősségre vonását egy izgatott tömeg követelte. Látott azonban egy kiskaput: a hagyomány szerint azon a napon, amikor a jelenet történt, megkegyelmezhetett egy tettesnek, így megkérdezte a népet, hogy ki legyen a kedvezményezett, Jézus vagy egy Barabbás nevű kegyetlen bűnöző? A tömeg az utóbbi nevét zúgta -— Jézust pedig megfeszítették. Karinthy Frigyes Barabbás című novellája apokrif módon folytatja az evangéliumi történetet: amikor Krisztus harmadnapon feltámadott, csupa lelkiismeretfurdalástól zokogó emberrel találkozott, akik megbánták választásukat, és kérték a törlesztés lehetőségét. Jézus a tömeg élén Pilátushoz vonult, hogy új ítéletet kérjen. Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, s kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon, és szólt: — Hät kit bocsässak el märmost, Barabbäst vagy a näzäretit? [...] És ekkor zúgás támadt, mint a mennydörgés zengett fel a sokaság. És a sokaság ezt sikitotta: „Barabbäst!” Es remülten neztek egymäsra, mert külön-külön mindegyik ezt kiältotta: „A näzäretit!” A mester pedig halovány lett, és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak, és szájából bűzös lé szivárgott, és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbäs!”, mintha azt horégné: , Halál! Halál! Halál!" (Karinthy é. n./1917: o. n.) A tanulság nyilvánvaló: a társadalom , cselekvése" más mozgástörvényeknek engedelmeskedik, mint az egyéni cselekvés, és ez igen gyakran ún. nem szándé+ 22e
