Oldal 22 [22]
OCR
1. BEVEZETÉS széles — skála két végpontjának is, amelyek között a változatok széles köre található. Mint például Livius idézett szövege, amely hasonló társadalomképet fogalmaz meg, mint a 20. századi ún. funkcionalista társadalomelméletek (csak természetesen egészen más nyelven, egészen más kidolgozottsági szinten). Az alapgondolat azonban megegyezik: valamilyen organikus egészben a részek, az egyes elemek fennmaradása, megfelelő működése csak akkor biztosított, ha valamennyi rész , teljesíti a kötelességét", , betölti a funkcióját" az egész fennmaradása és megfelelő működése érdekében. A funkcionalisták (vagy a Menenius Agrippához hasonló előfutáraik) szerint ez a magyarázat érvényes akkor is, amikor , az organikus egész" - , a társadalom", illetve annak , funkciókat betöltő részei" — az egyes egyének vagy az egyének egyes csoportjai. Tetszetős elképzelés, bár kapásból felvethető, hogy pl. a vese sosem fog arra reflektálni, hogy ,mi a dolgom a világban", és sosem fog arra jutni, hogy , én többre vagyok hivatott, mint funkciót betölteni a vizelet kiválasztása érdekében, ez számomra megalázó korlátozás, ráadásul kisajátítják munkám termékét, amit aztán a Szervezet egyszerűen kiürít..." A társadalom , részei" azonban emberi lények, így természetesen lehetnek elégedetlenek a számukra juttatott funkcióval. Ez pedig nem , csak" morális vagy politikai kérdés: elképzelhető, hogy az , organikus össztärsadalomnak” sem jö, ha mindenki engedelmesen elfogadja az akkor éppen fennálló társadalmi rend által számára , kirendelt" funkciókat (noha természetesen arról sincs szó, hogy bármely társadalom bármely korszakában automatikusan az elégedetlenséget, a lázadást, a fennálló rend kritikáját tarthatjuk magasabbrendűnek). Mintegy kétezer évvel Livius után egy ingerlékeny szakállas német filozófus és protoszociológus" csak úgy mellékesen odavág, amikor , Menenius Agrippa ízetlen meséjét" emlegeti, , amely az embert saját teste puszta töredékeként ábrázolja." (Marx 1955/1867:338) Karl Marx — mert róla van szó — fő célpontjai mindazok, akik szerint a modern társadalmakban a dolgozóknak el kellene fogadniuk a kapitalista munkamegosztás által nekik , rendelt" helyet. Marx implicit módon a később harmóniaelméleteknek nevezett megközelítéseket is kritizálja, amelyek szerint a társadalmak ,normál állapota" statikus, békés, érdekellentétektől és feszültségektől mentes. Marx ezzel ellentétes álláspontját a később konfliktuselméleteknek nevezett típusba sorolják: az osztálytársadalmakban naná, hogy érdekellentét, feszültség, sőt konfliktus van az „uralkodö osztály" és a ,kizsákmányolt osztályok" között. De ez nem baj, állítja Marx, sőt: éppen , az osztályharc a történelem motorja". (Igaz, Marx és a marxisták szerint ez a konfliktussorozat éppen a rituális erőszak egy sajátos formája, az ún. 15 A kifejezés magyarázatát lásd később. + 21°
