Seite 19 [19]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Rómában szörnyű félelem uralkodott, a kölcsönös rettegés mindent megbénított: osztályos társaitól elhagyatva a nép az atyák erőszakos támadásától félt; az atyák viszont a Városban maradt néptől remegtek, nem tudván, mi a jobb, ha az is elmegy, vagy ha ott marad... [Végül] követségbe küldik Menenius Agrippát, egy ékesszóló férfiút... Amikor bebocsátották a táborba... a maga régies és csiszolatlan beszédmódján ezt a mesét mondta el: s Valamikor réges-régen, amikor az ember teste még, nem úgy, mint manapság, nem forrott eggyé, hanem valamennyi testrésznek megvolt a maga saját véleménye, a maga szava, méltatlankodni kezdett valahány, hogy övé a gond, a munka és a fáradság, amivel mindent megszerez a gyomornak, az pedig ott középen mit sem tesz, csak élvezi a gyönyörűségeket, amiket a többi nyújt neki; összeesküdtek hát, hogy a kéz nem viszi az ételt a szájhoz, a száj nem fogadja el, amit adnak neki, a fogak pedig nem rágják meg. Haragjukban éhséggel akarván megzabolázni a gyomrot, azzal együtt az egész testet teljes sorvadásra juttatták a tagok. Ekkor értették csak meg, hogy a gyomor sem jelentéktelen szolgálatot teljesít, és legalább annyira táplálja a többi tagot, mint amennyire őt táplálják, visszaadván a test valamennyi részének azt, amiből élünk, erősödünk, és egyaránt osztja el az ereken keresztül a megemésztett étel termékét, a vért." Ekként vont párhuzamot a test belső lázadása és az atyák ellen föltámadott népharag között, s ezzel megváltoztatta az emberek hangulatát. [Végül] tárgyalni kezdtek a megbékélésről... (Livius 1982:142—143) S valóban: az ekkor kialakult kompromisszum működőképesnek bizonyult, a társadalmi rétegek együttműködése kiterjedt, mind mélységében, mind széltében, azaz a Róma által meghódított népekre is, így ez a társadalmi szerkezet olyan dinamikussá vált, hogy a kis városállam birodalmat épített, amely fénykorában csaknem hatmillió km?-re terjedt ki. (Bár, miután kitöröltük szemeinkből a meghatottság könnycseppjeit, hozzátehetjük, hogy minden szabad férfi teljes jogi egyenlőségéhez még több mint hét évszázad és számos, a fent leírtnál tipikusan sokkal durvább társadalmi küzdelem kellett; hogy ez az egyenlőség sosem terjedt ki a nőkre és a rabszolgákra, tehát a népesség többségére; hogy a társadalmi egyenlőség sosem volt cél; hogy az utóbb , nagylelkűen befogadott" népek rengeteg tagját előbb legyilkolták, megerőszakolták, kifosztották, rabszolgaságra vetették stb.) Ez a könyv azonban nem a Római Birodalom, hanem a szociológia történetéről szól. Pontosabban: a szociológiai gondolkodás történetéről. E pontosítás nem felesleges túlbonyolítást takar, ugyanis, mint majd látni fogjuk, könyvemben egy jóval szélesebb kör gondolkodását akarom megragadni, mint azokét, akiknek „papirjuk van réla”, hogy ők az ún. szociológusok. +18 +
