Seite 14 [14]
OCR
ELőszó deklarálta: , Orwell túl jobboldali nekem...". A kijelentés ráégett agyam merevlemezére, és az azóta eltelt csaknem három évtizednek nagyjából a közepén elküldtem ezen ismerősnek egy Orwell-előadásom prezentációját, próbálva vitára vagy reflexióra késztetni. Sosem válaszolt. Bruno Latourt (pl. 1987:104) kissé szabadon értelmezve: ha valaki útjára bocsát egy tudományos kijelentést, egy tézist, egy fogalmat, egy elméletet, egy tanulmányt vagy akár egy egész könyvet, annak pályája a befogadók körében kiszámíthatatlan. Olyan ez, magyarázza a francia filozófus-antropológus, mint a meccs, amelyben a kezdőrúgást végző játékos a továbbiakban nem tudja befolyásolni a labda pályáját, sőt, ebben a játékban a labda és a pálya mérete, anyaga, a játékosok száma és a szabályok is állandóan változnak. Nem rossz példázat, bár kicsit kötözködnék Latourral: azért nem mindegy, hogy egy dollármilliókat érő aranylabdás sztár rúgja el azt a labdát, vagy egy olyan játékos, aki még a járási bajnokságban sem tudott soha feltűnést kelteni; s ha a játékos harminc méterről, érintés nélkül beíveli a mérkőzés egyetlen gólját, akkor azért az nem tekinthető véletlennek (főleg, ha a szóban forgó játékosnak volt már néhány látványos megmozdulása abban a szezonban). De a francia sztárszerzőnek abban igaza van, hogy a hatások gyakran kiszámíthatatlanok. Repárszky Ildikóval közösen írt középiskolai történelemtankönyvünk (2003) egy - szerintünk tényszerű és nem is túl jelentős — kijelentése, mely szerint az 1930-as évek végére a Balti-tengertől a Földközi-tengerig egyedül Csehszlovákiában maradt parlamentáris demokrácia, durva támadást kapott. Valaki tajtékozva kommentelte az interneten, hogy , már nem elvtársak a csehszlovákok, nem kell a sejhajukat nyalni..." A tankönyv egyébként az 1914-től az EU-csatlakozásig tartó korszakról szólt: két világháború, forradalmak, ellenforradalmak, puccsok, inváziók, a legkülönbözőbb magyar embercsoportok üldözése, rendszerváltások sorozata, Trianon, holokauszt... Azt hittük, könyvünkkel igazi aknamezőre merészkedünk, de egyik sem robbant. Más témával kapcsolatban nem intéztek hozzánk támadásokat, de még kritikákat vagy polemikus megnyilvánulásokat sem. Igaz, volt egy szakmai érdekcsoport, amelynek állítólag voltak problémái a tankönyvvel -— de vita helyett inkább kivárták azt a helyzetet, amikor politikai támogatással el tudták lehetetleníteni azt, illetve — egy kivételével — az összes többi konkurensüket is." : E csoport tagjai lettek az új tankönyvsorozat szerzői, szerkesztői és bírálói, minden szakmai kritikát lesöpörtek, mint , politizálást", majd — nehéz a mai Magyarországon nem szatírát írni — a csak részben megváltozott összetételű csoport, de még ugyanazon kormány alatt, mindössze hat év után elkezdte lecserélni a saját tankönyvsorozatát is (az egész történetet lásd Dupcsik— Repárszky 2020). +13 +
