Oldal 76 [76]
OCR
2. A FONETIKA TANÍTÁSA, TÍPUSFELADATOK, GYAKORLATOK 2.1. A HALLÁS SZEREPE A KIEJTÉSBEN A hangok helyes artikulálásához vezető úton az első lépés az, hogy tudatosítsuk az adott fonémát. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a jó hallás. A hallás szerepe a neurológiai folyamatokkal együtt egy bonyolult viszszacsatolási rendszeren keresztül eredményezi (vagy épp ellenkezőleg, gátoljanem) a helyes hangfelismerést, differenciálást, tehát az adott hang fonémakategériäjänak meghatärozäsät (Csépe-Gy6ri-Ragé 2007-2008). Ez azonban néhány hang esetében különösen problémás. Viszonylag ismert tény az, hogy a szlávajkúak számára nagyon nehéz az a—u—o között különbséget tenni. Ezen hangok artikulációja teljesen esetleges. Nem lehet azonban legyinteni a jelenségre azzal a meggyőződéssel, hogy egy kis ,,slendrián" kiejtés nem okoz problémát. A hangok egymástól eltérő megkülönböztető jegyeinek pontos felismerése és reprodukálása a magyar nyelvben nélkülözhetetlen eszköz a grammatika és a jelentés területén is (Szende 2005) A már említett a o0—u magánhangzók közötti különbségtétel folyamatos hibaforrás, mégis a legtöbb problémát az ö-ő, illetve ü-ű hangok reprodukálása okozza, valamint az 0-6 és az a-4 kôzôtti differenciäcié sem zökkenőmentes. Kiemelendők a mássalhangzók esetében is elkövetett hibák. Bár, az ukránban szinte minden magyar mássalhangzónak megvan a maga megfelelője, mégis gyakori a hiba főleg a kétjegyű sz-zs vagy épp a sokszor még magyarajkúak számára is gondot jelentő j-ly megkülönböztetése, ami nemcsak írás közben jelentkezik (ly-t pl. Ij-nek ejtik). A kétjegyű mássalhangzók duplázása is gyakori írásbeli és kiejtési hiba.
