Oldal 68 [68]
OCR
1. TIPIKUS HIBÁK AZ UKRÁN NYELVTANULÓKNÁL 1.1. A KIEJTÉS FONTOSSÁGA EGYES NYELVTANÍTÁSI MÓDSZEREKBEN A kiejtés szerepe a nyelvtanulásban az ún. direkt módszer térhódításával vált kulcsfontosságúvá. A direkt módszer bizonyíthatóan a nyelvtanifordító módszer több mint százéves uralmának ellenhatásaként jött létre. A módszer kialakulását kétségkívül elősegítette a fonetika ugrásszerű fejlődése, olyannyira, hogy az irányzatnak sokáig vesszőparipája volt a jó kiejtés. A direkt módszer célkitűzése a célnyelvi kommunikáció kialakítása volt, amelynek központi csatornája a beszéd. Az idegen nyelvű gondolkodás kialakítását a jelentés és a célnyelv közötti direkt kapcsolat (vagyis az anyanyelv kizárása) volt hivatott elősegíteni. Jellegzetessége a mindvégig intenzív és tudatos kiejtéstanítás. Ez a metódus elveiben közel állt a XX. században kialakult audiolingvális módszerhez, igaz merőben különbözött is tőle. Ismétlő-repetitív jellege miatt papagájmódszernek is csúfolták. Itt a diákok folyamatosan ismételgették a nekik lejátszott hanganyagot, elszigetelt körülmények között. Bár a módszer az 50-es években megbukott, a laboratóriumi körülmények között ellenőrzött nyelvtanulás eszközeit később is felhasználták. Az előző módszer egyfajta ellenpólusaként említhetjük a néma módszert, ahol a tanár minden egyes új szót csak egyszer ejt ki, sohasem mond többet, mint amennyire a diáknak éppen szüksége van. Ha a diák nem jól ismétli el a szót, akkor a tanár némán csóválja a fejét és egy másik diák próbálkozik. Rámutat arra, aki a legjobban tudta kiejteni. A módszer arra épít, hogy a csend segíti a bevésést, és így csak a helyes alak fog rögzülni. (Kovács 2006: 10—26.). Bár ezek a legszélsőségesebb példák, mégis jól mutatják, hogy korántsem egységes és egyértelmű a szakirodalom vélekedése arról, hogy a kiejtés fontossága, illetve szerepe mekkora egy idegen nyelv elsajátítása során. Viszont azt leszűrhetjük, hogy amennyiben nem fektetünk rá .67 +
