Oldal 27 [27]
OCR
I. A KIEJTÉSTANÍTÁS FONTOSSÁGA 2.2.5. Az életkor A nyelvérzék és az, hogy ki hány éves, alapvetően nem függenek össze, ám az életkor is érdekes tényező a kiejtés elsajátításának szempontjából. Lenneberg (1967) határozta meg az anyanyelv-elsajátítás kritikus periódusait. Az első periódus egy és öt-tíz év között van, és az agykérgi aszimmetriäk kialakuläsäval zärul le (Gösy 2005). Az anyanyelv elsajátítása lehetetlen, vagy nehézségekbe ütközik, ha ezen életkorok előtt nem volt input. A második biológiai sorompó a tíz-tizenegy éves kor, amely azt jelenti, hogy egy gyermek akcentusmentesen képes megtanulni egy idegen nyelvet, ha még 10-11 éves kora előtt érik idegen nyelvi hatások. Későbbi kutatások szerint a 10-13 éves kor a megfelelő második biológiai sorompó, amelyet a pubertáskor megjelenése követ (Krashen 1975). Ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen később akcentusmentesen megtanulni egy idegen nyelvet, bár jórészt nyelvérzék kérdése. 2.2.6. Az önbizalom és az optimista énkép Krashen nem csak a kritikus periódusról írt, hanem az érzelmi szűrőről alkotott elméletében kijelenti, hogy a magabiztosság és önbizalom segíti a nyelvelsajátítást. Amennyiben szorongás van jelen, pszichológiai , zaj" keletkezik, amely meggátolja a nyelvi anyag beépülését, vagy torzítja azt (Krashen 1982). Ezért fontos az oldott, stresszmentes tanulási környezet megteremtése, ahol a nyelvtanulónak nem kell félnie a hibázástól. Ez azonban nagyban személyiség kérdése is. + 26 +
