Oldal 21 [21]
OCR
I. A KIEJTÉSTANÍTÁS FONTOSSÁGA 1.2. KELL-E A KIEJTÉST TANÍTANI? 1.2.1. A kiejtés osztályozása A hagyományos osztályozás szerint a közel anyanyelvi kiejtés minősül jelesnek, az elég jó kiejtés jónak. A közepes a kényelmesen elviselhető, nem zavaró akcentust jelöli, míg az éppen elviselhető kiejtés az elégséges. A kritériumok alatti, nem értékelhető szóbeli megnyilvánulás az elégtelen (Bárdos 2002: 107.). 5 (jeles) közel anyanyelvű kiejtés 4 (jó) jó kiejtés 3 (közepes) kényelmesen elviselhető, nem zavaró kiejtés 2 (elégséges) éppen, hogy elviselhető kiejtés 1 (elégtelen) kritériumok alatti, nem értékelhető 2.táblázat: ,Ötfokú zene a célnyelvű fül számára" (Bárdos 2002) Porter (1999) ezzel szemben azt állítja, hogy mindennemű, minimálisnál több kiejtéstanítás sérti a nyelvtanuló személyiségi jogait, ezért nem etikus. Kiejtésünk személyiségünk része, és mindenkire saját akcentus jellemző, ezért nincs joga a tanárnak befolyásolni azt. Ha az anyanyelvi beszélők számára nem kellemetlen, nem sértő a beszélő megnyilvánulása, az elég. E két véglet közti felfogások szerint az érthetőség és a működőképes kiejtés a cél a kiejtés elsajátításában, amely megfelelő nyelvi tudást és magabiztos megnyilatkozási lehetőséget ad a nyelvtanuló számára, miközben megőrizheti személyiségi, anyanyelvi, kulturális jegyeit, ha úgy kívánja, ugyanakkor kiejtése nem kellemetlen az anyanyelvi beszélő számára sem. Az ECL-nyelvvizsga a szóbeli kommunikációt a kiejtés és a gördülékenység, illetve a beszéd folyamatossága szerint értékeli. C1 szinten a beszéd ritmusának változatosságát emeli ki. 1.2.2. A működőképes kiejtés és az érthetőség Bárdos Jenő (2000: 48—49.) meghatározásában a kiejtéstanulás , hosszan tartó folyamat, approximáció, amely az anyanyelvtől a célnyelvig vezető út valamely pontján tart." Az elérendő célt működőképes kiejtésnek s 20"
