Seite 231 [231]
OCR
230 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN harcos fogja őt körbe. Az 1873-as oszmán (népj)viseleti album példája rávilágít arra, hogy az öltözködés - s még inkább a kiválasztott öltözetekről készült fényképek — mennyire alkalmasak arra, hogy közvetlenül és leegyszerűsítve mutassák be a politikai, társadalmi és kulturális életkörülmények és identitások közötti összetett kapcsolatokat. A növekvő számú európai utazót, aki felkereste az oszmán tartományokat, nagyon izgatta az , eredetiség", ezáltal a helyi ünnepségek, szokások és az ottani emberek öltözködése. Ez a kíváncsiság részben azzal magyarázható, hogy a 19. századi európai kereszténység és európai misszionáriusok különösképpen érdeklődtek a Biblia és a Paradicsom földjén élő emberek iránt. Ez vélhetőleg abból az ősi keleti civilizációk iránti rajongásból fakadt, mely Európában a felvilágosodás kora óta jelen volt. Továbbá szerepet játszhatott benne a gyarmatosítók hozzáállása és előítélete is, mely a feltételezett oszmán, keleti vagy muszlim elmaradottságot igyekezett felkutatni. Bárhogyan is legyen, az európai utazók jelenlétükkel és érdeklődésükkel egyszerre váratlan és fontos szószólókká lettek a tartományok lakóinak gyakran nehéz helyzetével kapcsolatban. Ez különösen megfigyelhető volt a kelet-anatóliai felföldeken élő örményeknél. Az európai útikönyvekben található számtalan kép, mely a falusiak nyomorúságát mutatja, ebben az összefüggésben úgy is értelmezhető, mint amit Martin Schulze Wessel és Jörg Reguate úgy nevez, hogy , felhívás Európához",?"t mégpedig politikai és pénzbeli segítségért. A lefényképezett falusiak szánalomért esdeklő testtartása olykor beállítottnak tűnik, de rongyos ruhájuk és csupasz lábfejük igencsak valóságosak; ez a fajta valóság jelenik meg a fotóstúdiók fényképein.? Még ha a fényképészet megfizethetővé is vált szélesebb körű társadalmi osztályok számára, a családi fotók továbbra is megmaradtak egyfajta státusszimbólumnak a jól szituált városi lakosság számára. Ráadásul az öltözet, amelyben megörökítették magukat, egyfajta üzenet volt, melyben kifejezésre juttathatták saját vélt vagy óhajtott pozíciójukat. Ez a legtöbb vidéki számára megfizethetetlen luxus maradt. 53 Hamdi Bey; de Launay: Les costumes populaires. 320.0. 524 Schulze Wessel, Martin; Requate, Jörg (szerk.) (2002): Europäische Öffentlichkeit: Transnationale Kommunikation seit dem 18. Jahrhundert, Frankfurt am Main. »s Pl. Kevorkian; Paboudjian: Les Armeniens dans !’Empire Ottoman. 486., 490., 491., 492. o. stb.
