Oldal 222 [222]
OCR
9. Családi arcképek: képforrások a kései Oszmán Birodalom társadalomtörténetéhez e 221 kal vittek a menedékhelyükre: például egy fakanál-készlet, merőkanállal. Ezt a készletet általában a család otthonának bejáratánál akasztották föl, ahol a kanalak száma megegyezett a háztartást alkotó személyek számával; a család számára az étel elosztását szolgáló merőkanál a pater familiast testesítette meg." Ma már számos keleti oszmán tartományból származó kanál látható az Örmény Néprajzi Múzeumban (Sardarabad), illetve a mai Örmény Köztársaságban, Jerevánban található Örmény Történeti Múzeumban. Ezek alapján olyan családi egységekre következtethetünk, melyet inkäbb 8-10 fő alkotott, semmint a feltételezett átlagos öt fő. Ennél a hipotetikus megfigyelésnél jóval informatívabbak azok a szavakban kifejtett hozzáfűzések, melyek a (keleti) tartományokban élő örmény és muszlim háztartások esetlegesen eltérő méreteire utalnak. Itt olyan megjegyzésekre gondolunk, mint amilyet a nem-muszlimokra kiterjedő sorozásról szóló vitában érvként vetettek fel 1909-ben. A toborzási törvény felmentést adott azon frissen besorozott katonáknak, akik családjaik egyedüli kenyérkeresői voltak. Az örmény hozzászólók azt kifogásolták, hogy ezt a rendeletet döntően a szűk családot alkotó muszlim háztartásokra alkalmazták. Az örmények (és még általánosabban a keresztények) nagyobb, kiterjedtebb háztartásokban éltek, ahol mindig akadt másik férfi, hogy a besorozott katona kenyérkereső szerepét átvegye, és így az nem kaphatott felmentést.s° Öltözet, megjelenés és póz A családi portrék társadalmi, kulturális és bizonyos mértékig politikai szempontok alapján történő elemzése nyújtja vélhetőleg a legtöbb eredményt. Ezekre leginkább a megjelenés, a póz, az öltözködés és a kiegészítők utalnak. Mivel ezek a fényképek minden bizonnyal nem természetes leképezései a valóságnak, sokkal 54 Személyes beszélgetés Svetlana Poghosyannal, az Örmény Néprajzi Múzeum tudományos igazgatóhelyettesével, Sardarabad, 2013. július 11-én; Marutyan, Harutyun (2001): Wood. In Abrahamian, Levon; Sweezy, Nancy (szerk.): Armenian Folk Arts, Culture, and Identity, Bloomington / Indianapolis, 101-112. o., Id. különösen 107-109. o. 5 Kalpakdjian, A. (1909): „Votch-Islamnerou Zinvorakroutian Shourtch.” Jamanag, 1909. oktöber 9. (24. Ramazan 1327), 1. o.
