OCR
8. Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza 209 hogy megvédjék magukat a támadásokkal szemben. Tulajdonképpen a fennálló rendet akarták konzerválni, és a helyi autonómiájukat, melyet megbolygattak az oszmán központosító politika újabb kívánalmai és az újfajta kurd támadások. Ilyen értelemben tehát ellenállásukban konzervatívnak kell őket tekinteni. Az örmény közösségen belül a modern nemzetté válás bizonyos egységesítést jelentett; az átmeneti és vegyes formákat — mint amilyenek az arab, kurd vagy török nyelvű örmények, vagy a látszólag iszlám hitre áttért, rejtőzködő örmények — igencsak nehezen lehetett besorolni. A modern nemzetek kialakulásához vezető folyamatok erősebb elhatárolódást vontak maguk után. Korábban létformák és világnézetek kölcsönhatásban álltak egymással, ami ritkán járt konfliktusok nélkül; , vegyes formák" sokasága jellemezte a társadalmat, nem pedig „tiszta formäk” homogenitäsa. A 19-20. századi sasuniak valós hétköznapi élete jelentősen eltért attól a képtől, amit a mítosz nemzeti átértelmezése a sasuni lakosokról felvázolt. Sasun örmény lakossága igenis elarabosodott, elkurdosodott vagy eliszlamizálódott volt. Tulajdonképpen pont az ellenkezőjét képezték annak, mint amit eredeti és valós örményként elképzeltek, vagy mint ahogy a mítosz ezt leírja. A mais oly közkedvelt sasuni néptáncokon és népviseleteken, melyek a sasuni mítoszt profán módon testesítik meg, a sasuni örmények és az ottani kurdok egyaránt osztozkodtak. Ez a plurális látásmód -— mely az egyént a másokkal való kapcsolatban és konfliktusban is úgy látja, mint aki másokkal kölcsönhatásba lép — abban a népi eposzban is megnyilvánul, mely a sasuni mítosz gyökere. Sasuni Dávid és Mszra Melik, a népi eposz főszereplői, testvérek. Ezáltal a hegyi erőd szembeszökő tulajdonsága épphogy nem az elszigeteltség és nem a lezártság, mint ahogy azt várnánk. Pontosan ellenkezőleg, a szabadságot nem elhatárolódás révén őrzik meg, hanem a másikhoz való kapcsolódásban. Csak úgy lehet megőriznünk azt, ami a sajátunk, ha folyamatosan alkalmazkodunk, tapasztalatot cserélünk és gyarapodunk ideiglenesen velünk egy helyen tartózkodó emberek révén, szomszédaink, sőt ellenfeleink révén. Az erőd nem véd meg sem a kölcsönös viszonyulástól, sem attól a kihívástól, hogy folyamatosan súrlódjunk, összeütközzünk és változzunk. A megőrzést és az egyediséget az eposz is dinamikusan és másokkal kölcsönhatásban láttatja, ezt fogalmazza meg költői eszközökkel.