Oldal 194 [194]
OCR
7. Kapaszkodás a végsőkig + 193 keretében délkelet felé, Perzsia irányába vezényelték, hogy déli útvonalon Baku irányába támadjanak. A kelet felé irányuló nagy nyitóoffenzíva megtizedelte az oszmán haderő reguláris hadseregének létszámát. Enver kudarca után újra kellett gondolni a háborús célkitűzéseket. A Speciális Szervezetet, ahelyett hogy a kaukázusontúli terjeszkedés végett hídként Közep-Azsiäba vezenyeltek volna, most a megmaradt csapatokkal együtt a vélt , belső ellenség"? ellen vonultatták fel; egy elkapkodott kampányban az örményeket nyilvánították — leegyszerűsítve — ellenségnek,"" közvetlenül az után, hogy Enver pasa hadügyminiszter és főparancsnok köszönetet mondott a pátriárkának az örmény katonák hűségéért." 1915 februárja után kizárták az örmény katonákat a hadseregből, elvették fegyvereiket, egy részüket meggyilkolták, másik részüket pedig munkaszolgálatba hívták, ahogy a többi nem-muszlim, hadköteles férfit is." Az első erőszakos cselekedeteket és helyi vérengzéseket az Észak-Irán felé vonuló vagy onnan visszatérő csapatok, irreguláris alakzatok és a Speciális Szervezet egységei követték el, mégpedig annak a két régiónak az örmény falvaiban, ahol az örmények, legalábbis részben, többségben voltak: Vanban és Musban. Vanban gyülekeztek a környező falvakból érkező menekültek. Az örmények az Aygestan nevű örmény negyedben barikadoztak el magukat. A ,,vani felkelésként” ismertté vált esemény, mely 1915. április 19-én kezdődött, végül ürügyként szolgált, illetve jogalapot adott az oszmán-örmények általános deportálásáról szóló döntéshez — egyszerűen felcserélték az okot az okozattal."" A vani és musi ÖFSZ vezetői az utolsó pillanatig próbáltak egyezkedni ifjútörök barátaikkal, hogy megakadályozzák az erőszakos eseményeket. Miután már megkezdődtek a mészárlások és a deportálások, az oszmán remény végképp átcsapott reményvesztettségbe. Amikor kezdtek kirajzolódni az oszmán háborús előkészületek, és a birodalom végül belépett a háborúba, orosz oldalon örmények ezrei gyülekeztek az 448 A továbbiakhoz Id. Kévorkian: The Armenian Genocide. 225-242. 0. 44° Osmanischer Lloyd, 1915.02.26.; v6 Lepsius, Johannes (1930): Der Todesgang des Armenischen Volkes, Potsdam, 161-162. o. #° Zürcher, Erik Jan (2002): Ottoman Labour Battalions in World War I. In Kieser, HansLukas; Schaller, Dominik (szerk.): Der Völkermord an den Armeniern und die Shoa, Zürich, 187-195. 0.; Abramson, Glenda (2013): ,, Haim Nahmias and the Labour Battalions: a Diary of two Years in the First World War” Jewish Culture and History, 2013/14. 18-32. 0. #1 Kévorkian: The Armenian Genocide. 227-234. 0.
