Page 187 [187]
OCR
18G + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN függetlenül — az egyház, illetve az isztambuli örmény patriarchátus, az örmény közösség (millet) világi testületeinek képviselői, az oszmán képviseleti és közigazgatási szervek örmény tagjai a parlamenttől a birodalmi minisztériumokon át egészen a tartományi és községi tanácsokig, a hagyományos notabilitások, vagyis minden szint — nem rendelkeztek elegendő befolyással ahhoz, hogy viszszatartsák az ifjútörök vezetőséget az oszmán hadbalépéstől. Ez sajátos módon érvényes az Örmény Forradalmi Szövetségre ( Tashnagtsoutiun), mely a hatalmon lévő ifjútörök Egység és Haladás Bizottságának politikai szövetségese volt. Isztambulban vagy a tartományokban élő vezetőik közül sokan személyes, szoros, sőt baráti kapcsolatban álltak egymással. Az utolsó pillanatig hiába próbálkoztak azzal, hogy lebeszéljék az ifjútörök kormányt a háborúról, hiába próbáltak ilyen tartalmú ígéreteket kicsikarni belőlük. Az ifjútörök vezetés sürgette a háborúban való részvételt, illetve arra ösztökélte a meghatározó szereplőket, hogy kössenek katonai szövetséget Németországgal, és lépjenek be a háborúba. Az örményekre nézve ez azt jelentette, hogy komolyan aggódhatnak amiatt, sőt egzisztenciájukat is fenyegeti, hogy saját államuk, kormányuk, politikai társaik és a többségi társadalom mind-mind cserbenhagyták őket, és hogy az örmény társadalom fölé emelt érdekek és törekvések érdekében feláldozzák őket. Az oszmán döntés a Németország oldalán történő, Oroszország elleni hadbalépés mellett egy olyan fontos fordulópont és tényező volt, melynek kihatással kellett lennie az oszmán-örmény elitek politikai álláspontjára Oroszországot illetően. Szkülla és Kharübdisz között A háború feloldhatatlan dilemma elé állította a határ két oldalán élő örményeket, de legfőképp az Oszmán Birodalomban élőket. Mivel a határon innen és a határon túl is éltek örmények, a határrégió lakosaiként különösen érintették őket a harci események. De határmenti lakosokként békeidőben is növekvő Houshers. Vaverakrar yev vgayoutiunner, Kairé, 49-50. 0.; Terzibashian, Avetis (1942): Antranig, Paris, 128. o., Minakhorian: 1915 tvagane. 109. o. 8 Papazian: Im houshere. 2 kötet. 276. o.
