OCR
7. Kapaszkodás a végsőkig " 175 tosítottak. Sok káder átkelt a határon, és az oszmán, nyugati örmény területen lépett akcióba." Viszont amikor kitört a háború Európában, és az Oszmán Birodalom területén az örmények elleni tömeges erőszak soha nem látott méreteket öltött, akkor mindent feltettek az orosz lapra, pedig a vezető párton, az Örmény Forradalmi Szövetségen (ÖFSZ) belül is megoszlottak a vélemények erről. Az orosz oldalon működő örmény forradalmárok az örmény önkéntes csapatok toborzását támogatták, akiknek az volt a feladatuk — és erről viták zajlottak a forradalmárok között -, hogy az orosz hadsereg oldalán, vagy pedig tőlük függetlenül harcoljanak az oszmánok ellen. Ezekben az önkéntes csapatokban benne volt néhány oszmän-örmeny is, tekintettel a saját országukban fennálló fenyegetésekre. Az Oszmán Birodalomban egész más volt a helyzet: itt élt az örmények többsége. Mint ahogy Oroszországban is, az Oszmán Birodalomban élő örmény forradalmárok is — sokan közülük az orosz állam területéről érkeztek — széles körű idegenkedést éreztek a cári birodalommal szemben a háború előtt. Az örmények ,felszabadításáért" küzdöttek, ami a kaukázusi örmények propagandájában is meghatározó volt. Harcuk II. Abdul-Hamid szultán ellen irányult, nem pedig általánosságban az oszmán uralom ellen. Épp ellenkezőleg. Az Oszmán Birodalom megreformálásától és megerősödésétől épp az ÖFSZ remélte azt — sokkal inkább, mint az örmény elit többi része —, hogy nemzeti törekvéseik megvalósulnak, és ezért egészen az utolsó napokig együttműködtek az 1908 óta hatalmon lévő ifjútörökökkel. Amikor kitört a I. világháború, és az oszmán-örmény politikusok párttól függetlenül hiába próbálták megakadályozni, hogy az ifjútörök kormány hadba lépjen, akkor az Oszmán Birodalomban és Oroszországban élő örmények teljes hűségükről biztosították saját országukat, illetve arról, hogy készen állnak közreműködni a háborús erőfeszítésekben. A háború kezdetével egy feloldhatatlan dilemmával találták magukat szembe, hiszen a határon inneni és a határon túli örmények elkerülhetetlenül szembekerültek egymással, és végül egymás ellen vonultak hadba. 199 Ennek a mozgalomnak a tekintélyes dimenzióit érzékelteti némileg az Örmény Forradalmi Szövetség vezetőinek életrajzairól készült áttekintés, vö. pl. Dasnabedian, Hratch (1989/1990): History of the Armenian Revolutionary Federation Dashnaktsutiun 1890/1924, Milan, 185-214. 0.