Oldal 174 [174]
OCR
7. Kapaszkodás a végsőkig: oszmán-örmény forradalmárok álláspontja Oroszországgal kapcsolatban A 19. század reformkorszaka új lendületet ígért. Az efféle újrakezdés korszakában, mely részben radikális változásokkal jár, általában a fennálló rendszer kevésbé kiváltságos csoportjai várják reménykedve az újításokat. Azoknak, akik attól tartanak, hogy tisztségüket és pozíciójukat elveszítik, okuk van az aggodalomra, fenntartásaik vannak, és elutasító magatartást tanúsítanak. Alig tűnik tehát meglepőnek, hogy az Oszmán Birodalomban épp azok az újonnan felkapaszkodó örmény politikai, gazdasági és kulturális elitek kötelezték el magukat nagy lelkesedéssel az oszmán megújulás mellett, akik jogosan tápláltak reményeket, és akik számára nem létezett más, hasonlóan meggyőző és működőképes alternatíva. De mi volt a helyzet a birodalom végső szakaszában? Ekkor lépett ugyanis színre egy újabb csoport - a forradalmi pártok -, mely épp a politikai szerepvállalást illetően radikálisabb követelésekkel állt elő, mint a korábbi reformpártiak, akik időközben megtalálták helyüket. És ekkor részben megvalósult az Oszmán Birodalom különböző felekezeti csoportjainak az egyenrangúsága is. Viszont az olyan erőszakos események, mint az 1909-es kilikiai (Cukurova) örménymészárlás, ami a második alkotmány időszakára esett, nagy csalódást okoztak, és kételyeket ébresztettek a muszlim vezető réteg jószándékával kapcsolatban. Az esettanulmány, mely ezt a problémát talán a legjobban megvilágítja, a következő kérdésen alapul: milyen álláspontot képviseltek az oszmán-örmény forradalmárok Oroszországgal kapcsolatban az első világháború idején?
