Seite 172 [172]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye + 171 mint akik saját közösségüket képviselik — ugyanakkor nem tévesztették szem elől az egész régió érdekeit. Érdekes módon az etnikai-nyelvi, szekuläris , nemzeti" hovatartozás tudata súlyosabb volt a millet-féle felekezeti identitásnál. A sajtó, mint ahogy azt az isztambuli Masis példáján keresztül megvizsgáltuk, nem tett különbséget katolikusok és apostoli örmények között. Mindkét csoport tagjait úgy nevezte az újság, hogy , az örmény nemzet tagjai" (hayazki), ráadásul az örmény képviselők felekezeti hovatartozását meg sem említette a napilap.7 Képviseletek Az örmény képviselők parlamentben való jelenléte nem jelenti szükségszerűen azt, hogy nézeteik reprezentatív módon tükrözték a korabeli oszmán-örmény többség nézeteit. Ha eltekintünk attól az alapvető kérdéstől, hogy egy elit menynyire képes képviselni egy népet, akkor vizsgálatunk során meg kell állapítanunk, hogy az első oszmán alkotmány idején az örmény politikának nem volt egységes irányvonala. Annak idején az oszmán parlament örmény tagjain és az oszmán közigazgatási testületekben dolgozó örményeken kívül két olyan, egymással szoros kapcsolatban álló színtér létezett, mely képviselte az örmény politikai érdekeket. Az egyik ilyen színtér az egyház volt, mint az örmény millet (örmény katolikus vagy örmény protestáns millet) hivatalos képviselője. A másik ilyen színtér az országgyűlés volt, különféle bizottságaival, melyeket a 19. század közepétől (különösképpen az örmény alkotmány 1860—63-as életbe lépésével) a millet-reformok alatt hívtak életre, hogy segítsék a pátriárkát a közösség irányításában. Ugyan számos más kérdésben belső konfliktusokkal küzdött mindkettő, mégis ugyanazt a politikai stratégiát követték, amikor az oszmán államról volt szó, ezen belül pedig az örmények helyéről és szerepéről: kiálltak amellett, hogy javuljanak az örmények életkörülményei, különösen a keleti tartományokban élő örményekéi. Mindezt nem az oszmán államon és intézményeken kívül képzelték el, hanem az oszmán állam keretében, állandó kapcsolatban az oszmán állammal. Az egyetlen eszköz, amit ennek eléréséhez használtak, az a számtalan petíció és kérelem volt, melyekkel az oszmán állam kötelességeire és önmegha397 V6. Masts, 1877. március 3., 1877. március 20. stb.
