Seite 171 [171]
OCR
170 + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN iránt, mely a nem-muszlimokra is kiterjedne, egy fontos érv amellett, hogy felülvizsgáljuk a fenti állítást. Az örmények soha nem részesültek megfelelő védelemben erőszakos támadásokkal szemben, így jogot akartak formálni arra, hogy a muszlimokhoz hasonlóan ők is fegyvert viselhessenek — ez egy másik erős érv. Aztis hangsúlyozni kell, hogy már 1877-ben nézeteltérések voltak az örmény elit körében ezt a kérdést illetően. Ütüdjian hosszú cikkben állt ki amellett, hogy az örményeket bevegyék a hadseregbe. Azzal érvelt, hogy ez a legjobb módja annak, hogy egyenlő jogokban részesüljenek. Az 1877. december 7-i ülésen az örmény millet-parlament a kötelező örmény katonai szolgálat mellett szavazott, akkor egyedül a Patriarchátus Nagy Tanácsa ellenezte ezt a döntést. Nem meglepő, hogy a háború megvitatásának különleges hangulata és az Oszmán Birodalom keresztény lakosai fölötti orosz védelem kérdése arra késztette a keresztény parlamenti képviselőket, hogy keresztényekként nyilatkozzanak, ne pedig azon régiók képviselőiként, amelyek megválasztották őket. Arra a kérdésre, hogy a képviselők miként látták magukat, vagy hogy kiket képviseltek, csak úgy kapunk választ, ha békebeli felszólalásokat vizsgálunk, vagy legalábbis olyanokat, melyek nem háborúval vagy kifejezetten vallási kérdésekkel kapcsolatosak. De itt is sok vitában — a beszédekben és a bennük kifejtett vágyakban és érvekben — és a szavazásokon is látszik, hogy az oszmán parlament képviselői elsődlegesen saját vallási közösségüket képviselték, noha regionális képviselőnek választották meg őket. Ahogy Davison fogalmaz: ,,[...] képviselőként a nem-muszlimok nem tudtak teljes egészében elvonatkoztatni vallási identitásuktól, bármennyire is oszmánnak érezték magukat és bármennyire is oszmánként cselekedtek. Tulajdonképpen kettős jellemük volt, bizonyos értelemben folytonosan a milletjüket képviselték." Itt most visszatérünk a kiindulási pontunkhoz. Az első oszmán parlamentben ülő örményeket minden bizonnyal egy konkrét régió választotta meg képviselőnek, viszont ők gyakran, sőt talán elsődlegesen úgy viselkedtek, 393 Ld. pl. Mushegh Seropian adanai püspök örmény prelátusának a naplóit, melyek pontosan kifejtik ezt a gondolatot. Seropian, Mushegh Srpazan: Inknagensakrutiun. 4. kötet, 1916. januär-1917. mäjus, 947. o. (az 1917. március 25-i rész idézi az 1909-as naplóját), Archives of the Bibliothégue Nubar, Párizs. 34 Masis, 1877. majus 19. 35 Devereux: The First Constitutional Period. 224. 0. n94. 36 Davison: The Millets as Agents of Change. 329. 0.
