Oldal 168 [168]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 167 gükről. Az első mesrutiyet történészei ugyanakkor helyesen állítják, hogy ebben a vitában nem csak a szolgalelkűség motiválta a keresztények beszédeit. Ugyan a sorok között tisztán kivehető a félelem, hozzászólásaikban egy igen őszinte és mélyen átélt oszmanizmus nyilvánul meg, illetve ragaszkodás az oszmán államhoz, amit nem kellene csak úgy figyelmen kívül hagyni a történelmi vizsgálatokban. Hozzáállásukban inkább politikai realizmus mutatkozik, mely saját közösségeik helyzetére és politikai lehetőségeire vezethető vissza. Az április 25-én megnyilvánuló keresztény képviselők olyan közösségekhez tartoztak, melyek számára egy független állam, vagyis a görög vagy bolgár példa szerinti leválás az Oszmán Birodalomról, vélhetően orosz vagy európai segítséggel, egyszerűen nem jelentett reális alternatívát. Közösségeik, legyen szó arab vagy örmény keresztényekről, túlságosan szétszórtan éltek, és nem alkottak eléggé homogén csoportot régiójukban, így nem is gondolhattak komolyan arra, hogy nemzetállamként elhatároljanak maguknak egy területi egységet. Ez a helyzet még inkább rákényszerítette őket, hogy az Oszmán Birodalom reformjaitól várják azt, hogy közösségük biztonságban és egyenjogúságban éljen, és hogy lehetőségük legyen a közügyekben való részvételre. Annál is inkább ez volt a helyzet, mivel az örmények — mint a legproblémásabb, keleti határvidék lakosai — teljes egészében hozzájárultak az oszmán reformfolyamathoz, amennyire erre lehetőségük volt, és azzal a kéréssel fordultak az államhoz, hogy továbbra is ténylegesen és hatékonyan biztosítsa a közrendet és a közbiztonságot az összes alattvalója számára. Hűségesek voltak az oszmán állam iránt, és egyfajta kétséggel, sőt elutasítással viszonyultak az orosz uralom iránt. Az Oszmán Birodalomban élő örmények figyelmesen követték a sokszoros elnyomást, melynek a nem-ortodox keresztények Oroszországban voltak kiszolgáltatva — világosan 382 Két ilyen nyilatkozatot tettek, az elsőt az edirnei Karamihaloslu Yorgi, a szófiai Misho Todori és Samakovlu [sic!] Zahari, a tunai Istefanaki és Dimitraki és a selaniki Dimitri írták alá. A második a szerb képviselők nyilatkozata, de szerepel rajta egy trabzoni görög képviselő aláírása, egy sivasi örményé (Hagop Shahinian) és egy szír keresztényé (Nawfal) is; Us: Medlis-i Mebusan. 172-173. o. 38 Devereux: The First Constitutional Period. 217. 0.; Karal, Enver Ziya (1982): Non-Muslim Representatives in the First Constitutional Assembly. In Braude, Benjamin; Lewis, Bernard (szerk.): Christians and Jews in the Ottoman Empire, New York / London. ı. kötet, 387—400. o., különösen 397. o.
