OCR
166 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN Mustafa Efendi, aki már egyszer felkorbácsolta a kedélyeket a montenegrói kérdés kapcsán, mégpedig oly mértékben, mint senki más a parlamentben." Beszéltek tehát a nép egységéről, az oszmán fegyveres erők várható győzelméről, , és minden képviselőt feltüzelt a heves, hazafias buzgalom", mint ahogy azt a Masis megjegyezte, majd közvetlenül ezután így folytatta: , Az oszmán képviselőház keresztény tagjai szintén egybehangzóan tiltakoztak az orosz beavatkozás ellen, és kijelentették, hogy Törökország keresztény lakosainak nincs szüksége az orosz védelmezésre. Az efféle követeléseket határozottan visszautasították.?" Az1877. április 25-i vitát ezzel a háttérismerettel érdemes csak elemezni. A képviselők már előzőleg ismerték az ülés napirendjét, és azt is tudták, hogy a legelső pillanattól kezdve túlfűtött, nacionalista légkörre lehet számítani, amiben a képviselők minél hazafiasabb felszólalásokkal igyekeznek majd felülmúlni egymást. A keresztény képviselők arra is számítottak, hogy fel lesznek szólítva — nemcsak mint oszmánok, hanem elsősorban keresztényekként és potenciális árulókként -, hogy utasítsák vissza az oroszok által felajánlott védelmet, és álljanak ki az oszmán állam és nemzet iránti hűség és az oszmán egység mellett. Egy effajta nyílt állásfoglalás kikérése annál inkább motivált volt, minél gyakrabban vagy minél erőteljesebben emeltek panaszt korábban a képviselők vagy közösségek a túlkapások vagy erőszakos cselekedetek ellen, és minél erőteljesebben sürgették a reformokat és a keresztény alattvalók hatékonyabb védelmezését. Mindezek ismeretében nem tűnik túlságosan váratlannak az április 25-i vita menete. A külső megfigyelő bizonyára nem lepődött meg azon, hogy — Hasan Fehmi bevezető szavait követően — egyik keresztény a másik után állt fel, hogy hevesen visszautasítsa az orosz szándékokat, és hogy kifejezze személyes hűségét és közösségének hajlandóságát arra, hogy áldozatokat hozzon az oszmán állam és az oszmán dinasztia érdekében. Az se túlságosan meglepő, hogy a Bulgáriából és más, többségében keresztények lakta balkáni tartományokból érkező képviselők különösen felkészültek voltak, és írásbeli nyilatkozatot nyújtottak be hűsé#0 Us: Meelis-i Mebusan. 53-60. o., föleg 7-58. o.; a vita kritikai elemzéséhez vö: Devereux: The First Constitutional Period. 188-191. o. 8 Masts, 1877. aprilis 26., 2. o. Érdekes módon a vita utolsó részét nem vették fel a jegyzőkönyvekbe. Az aznapi újságcikkeket tallózva lehet csak megtudni valamit arról, hogy mi történhetett.