Page 163 [163]
OCR
162 + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN mán-orosz együttműködés hívei voltak anélkül, hogy hűtlenek lettek volna ahhoz az országhoz, amelyben éltek), anglofil nézetekről (vagyis reménykedtek abban, hogy a britek ragaszkodnak az oszmán reformokhoz), illetve frankofil vagy italofil nézetekről (sok örmény katolikus abban reménykedett, hogy a franciák vagy az olaszok fogják kikényszeríteni a reformokat). Ha elemezzük az örmény történetírás fejlődését és ezen belül a magas rangú örmény-oszmán tisztviselőket és képviselőket, akkor figyelembe kell venni, hogy a továbbiakban alapvetően azok a keleti örmény értelmiségiek írták a történelmet, akik közel álltak a forradalmi pártokhoz, mint ahogy az ismert Leo (A rakel Babakhanian)?" és Mikayel Varantian. Ráadásul igen sok tényező befolyásolta az akkori vitákat, mint ahogy a későbbi történettudományi elemzéseket is. Ezeket vázlatosan így lehet összegezni: az első ilyen tényező a generációs konfliktus az amirák és az új elit képviselői között (utóbbiak főleg az esnaf társadalmi rétegből jöttek), illetve — ennek nyomában -— egy másik generációs konfliktus, mely az időközben elhelyezkedett tisztviselők és az ifjú forradalmárok között alakult ki; a második tényező egyfajta osztályharc volt;?7t a harmadik tényező pedig egy kettősség (vagy ha úgy vesszük, konfliktus) az oszmán nyugati örmények és az orosz keleti örmények között, akik eltérő mintákat követtek, eltérő tapasztalatokkal rendelkeztek, és politikai elképzeléseikben és lehetőségeikben is különböztek. E komplex és sokrétű háttér előtt a fő aktuális politikai téma az volt, hogy mely módszerek és eszközök a legalkalmasabbak arra, hogy az oszmán keleti tartományokban élő örmény lakosság helyzetén — ami folyamatosan romlott, ahogy a birodalom válsága elérte tetőfokát — javítson. Az oszmán parlament 7? Nalbandian: The Armenian Revolutionary Movement. 27. o. 33 Leo többkötetes művét az örmény történelem legfontosabb referenciamunkájának szoktäk tekinteni; Leo (1966-): Yergeri joghovadzu. Dase hadorov, 10 kötet, Jerevän. + Ezta harcot ältaläban ügy szoktäk leirni, mint az amiräk és esnafok közötti harcot, de figyelembe kell venni azt is, hogy a forradalmi pártok egyrészt inkább a fiatal, modern oktatásban részesült értelmiségi elitet vonzották, másrészt pedig a társadalom alsó rétegeit, akiket nem lehet egységesen az esnafokhoz sorolni. Egy másik fontos tényező, hogy a forradalmárok alighanem a vidéki népesség körében toborozták a követőiket, míg az amirák és esnafok városi csoportosulások. A politikai pártok társadalmi összetételének, vezetőségének és követőinek rendszerező vizsgálatára ebben az összefüggésben nagy igény lenne.
