Oldal 161 [161]
OCR
160 + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN Örményország, illetve az oszmán-örmények történelmének tanulmányozásához jelentőséggel bírnak. Az imént említett nehézségeken felül még nagyobb akadályt jelenthet az a történelmi tapasztalat, amely arra ösztönzi a közösséget, hogy a múlt bizonyos eseményei iránt fokozottan érdeklődjön, kritikusan viszonyuljon, dicsőítse ezeket, más eseményeket pedig elfojtson, elfelejtsen vagy akár eltorzítson. Az oszmán-örmények történelmi tapasztalata a birodalom utolsó éveiben és annak összeomlásakor aligha lehetett volna kegyetlenebb vagy nyugtalanítóbb. Az első világháború alatt megtörtént genocídium az örmény millet teljes megsemmisítését jelentette. Sőt, általa végül minden reményt porig romboltak, ami az oszmán-török államon belüli jövőre vonatkozott. Pedig generációkon keresztül erre vágytak az erzurumi, vani, musi, bitlisi, izmiri és isztambuli örmények. Tekintettel a teljes megsemmisítésre, ez a vágyálom fatális tévedésnek bizonyult, és sokan árulásnak tartották. A genocídium tényének és súlyának tagadása, amely végső soron nem kevesebbet jelent, mint magának a genocídiumnak a továbbélését — úgy is mondhatjuk, hogy utolsó felvonását —, számottevően hozzájárult ahhoz, hogy ezt a beszűkült értelmezést bebetonozza, és a már eleve gyér örmény történetírást bekebelezze azáltal, hogy bizonyítási kényszert erőltet rá. Ez a dilemma még inkább nyilvánvalóvá válik, ha néhány összehasonlítást megkísérlünk. Bulgáriában és Görögországban, illetve más balkáni országokban csak nemrég kezdődött meg a helyi oszmán múlt kritikai újraértékelése, amelynek következtében új kutatások is elkezdődtek. Ezekhez már az oszmán forrásokat és az oszmán nézőpontot is figyelembe veszik." Ugyanez elmondható az arab országokról is, amelyek hosszú időn keresztül oszmán uralom alatt voltak." Nyilvánvaló okok miatt, amelyeket már korábban felvázoltunk, az örmény társadalom és történetírás sokkal inkább lemaradt saját múltjának újfajta megközelítésében. Mindezek alapján nem túl meglepő, hogy napjaink örmény króni369 Vö. a következő átfogó írásokat: Todorova, Maria (1989): Die Osmanenzeit in der Bulgarischen Geschichtsschreibung seit der Unabhángigkeit. In Majer, Hans Georg (szerk.): Die Staaten Südostenropas und die Osmanen, Munich, 127-161. o. és Todorova, Maria (1995): » Bulgarian Historical Writings on the Ottoman Empire.” New Perspectives on Turkey, 12 (Spring 1995), 97-118. o. 79 E téren élenjáró tanulmánynak számít Rifaat Abu El Haj, Abd ar-Rahman Abu Hussayn, Adnan Bakhit, Beshara Doumani és Ussama Makdisi munkája; ők széles körben felhasználtak oszmán levéltári anyagot, kiegészítve a helyi és európai forrásokat.
