Oldal 160 [160]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 159 rólag az örmény képviselők nevét említi, ha egyáltalán megnevez bárkit." Némi magyarázattal szolgálhat, hogy az örmény történetírás az első világháborút követően igencsak sajátos helyzetben találta magát. Sok örmény kézikönyvet nem hivatásos történészek írtak meg. A népirtás — mely mindenekfelett az értelmiségi elitet sújtotta — és a szétszóródás körülményei mellett, és olyan állam megléte nélkül, amely biztosítani tudná a szakmai kutatáshoz szükséges struktúrákat, aligha tudnak az örmények alaposan kidolgozott történetírást létrehozni. Sok történelemkönyvet tudós papok, orvosok, mérnökök vagy újságírók írtak. Az elveszett országról szóló számos emlékkötet igencsak figyelemreméltó. Ezeket a többnyire vastag köteteket a katasztrófa túlélői írták, a helyrehozhatatlan veszteség tudata mélyen áthatja ezeket az írásokat. A szerzők általában saját emlékeikkel kezdik, ezeket túlélő honfitársaik szájhagyomány útján terjedő legendái és tanúvallomásai, illetve mindenféle korabeli írott forrás kiértékelése követi. Tulajdonképpen a szerzők minden emléket és történetet leírtak, ami csak eljutott hozzájuk, így ezek a könyvek kompilációk: megtalálható bennük helyi történelem, hagyomány, szokás, étel, ének, tájnyelv, földrajzi, éghajlati és mezőgazdasági jellegzetességek, anekdoták, híres vagy nemes származású honfitársak életrajza. Bizonyos esetekben alapos és szakmai munkák ezek; 7 de sok esetben egyszerűbb írásokról van szó. Sok szempontból igazi kincsesbányának számítanak ezek a könyvek, ugyanakkor eddig nem voltak módszeresen tanulmányozva. Mindenesetre az első oszmán parlament örmény képviselőiről aligha találunk bennük akár egy sort is." A szovjet-örmény történetírás lehetőségei szintén igencsak korlátozottak voltak. Mint ahogy más szocialista országokban is, az örmény történészeknek korlátozásokkal kellett szembenézniük, ráadásul évtizedekig nem tudtak hozzáférni azokhoz a nem-örmény forrásokhoz, amelyek Nyugat36 PJ. Siruni, H. Dj. (1988): Bolis yev ir tere. 3. kötet. Antelias, 492. o. és 4. kôtet, Antelias, 293. O. #7 Különösen Arshag Alboyadjian műveit érdemes itt megemlíteni, akit tényleg tekinthetünk hivatásos történésznek. Megjelent tőle, többek között, két kötet Gesariáról (Caeseraea / Kayseri) &s egy mäsik Yevtogiäröl (Tokat). Vö. Alboyadjian, Arshag (1937): Badmutiun Hay Gesario. 2 kötet, Cairo; U6 (1952): Badmutiun Yevtogio Hayots, Cairo. 38 V6. Aghasian, Hagop (1935): Adrianubolso Hay kaghute, Plovdiv; Kosian, Hagop (1899): Smürnio Hayere. 2 kötet, Vienna; Sürmeyan, Artavazd (1940-1950): Badmutiun Halebi Hayots. 3 kötet, Aleppo; Yeghiaian, Püzant (1970): Adanyi Hayots Badmutiun, Antelias; Kosian, Hagop (1925): Partsr Hayk. 2 kötet, Vienna stb.
