OCR
144 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN ket és vallási hovatartozásukat.?" Megint más képviselőkről igencsak gyér információ áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy érdemleges következtetéseket vonjunk le belőle. Ugyanakkor a meglévő információk alapján kirajzolódik egyfajta összkép az első oszmán parlament örmény képviselőiről. Némelyikük a nevezetes amira osztályhoz tartozott, mely a 18. században képződött a birodalmi főváros örmény társadalmának felső rétegéből. De többségük inkább ahhoz az új elitcsoporthoz tartozott, mely a reformkorszak miatti radikális változásnak köszönheti létrejöttét. Legtöbben a kereskedelem révén halmoztak fel vagyont, ezen belül pedig leginkább távolsági vagy nemzetközi kereskedelemben, illetve a bankszektor révén. Vagyis ugyanazokban a szakmákban, melyek egy évszázaddal korábban lehetővé tették az amirák felemelkedését. Az örmény képviselők közt szembeötlő a sarrafok és a kereskedők nagy aránya. Ezenfelül kirajzolódik egy újfajta politikai karriernek a mintája, mely a modern, alapos ismereteken alapul (bár ez a megállapítás inkább az előkészítő bizottságra érvényes, mint a mebusanra vagy az ajánokra). Az első oszmán parlament örmény képviselőinek másik jellegzetessége az, hogy nagy arányban dolgoztak parlamenti megválasztásuk előtt a provinciájuk közigazgatási szervénél vagy pedig állami tisztviselőként; ez is egy olyan új karrierminta volt, mely idővel új eliteket eredményezett. Felülreprezentáltságuknak egyik oka a tartományok választási eljárásának köszönhető. A szavazati jogot az új közigazgatási szervek tagjai gyakorolták, nem pedig a nép, ráadásul a jelölteket csak úgy szavazták meg, ha minden felekezettől kaptak szavazatot. Ezt a háttérinformációt szem előtt tartva teljesen természetes, hogy a szavazók figyelme azokra a helyi elitekre összpontosult, akikre nemcsak a saját milletjükben élő emberek figyeltek fel, hanem az oszmán közszféra is, tehát elsősorban közvetlen kollégáik, a tartományi közigazgatási tanács tagjai, oszmán tisztviselők, végül pedig azok, akik gazdagságuk révén tűntek fel. »6 Ők a következők: az első ülésszakról az ankarai Mikayel Altintop (örmény apostoli), a második ülésszakról a sivasi Kevork Efendi (örmény apostoli), az erzurumi Giragos Kazandjian Efendi (örmény apostoli), egy bizonyos Hagop Efendi Kayseriből (örmény apostoli) és az ankarai Melkon Donelian (Doniloglu) (örmény apostoli). Sebuh Maksudian Efendiről csak feltételezni lehet, szétszórt utalások alapján, hogy közösségének vezető alakjaihoz tartozott, az erzurumi Taniel Kharadjian Efendiről újságcikkek alapján biztosan állíthatjuk, hogy városának jelentős örmény szereplője volt (vö. Masis, 1877. märcius 20., passim) »7 Ld. fent.