Page 136 [136]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye « 135 a magántanára. Mindegyik tanár felfigyelt Odian különleges tehetségére. Az 1850-es években Odian a legbefolyásosabb reformpárti örmény értelmiségiek és politikusok körében mozgott, mint például Bardizbanian, Nigoghos Balian, Nahabed Rusinian, Parunag Bey, Aghaton vagy Beshigtashlian. Ezeknek a kapcsolatoknak a segítségével Odianban hamarosan kialakultak saját elképzelései a kultúra és a politika terén bevezetendő reformokról. Első munkáiban az örmény nyelv megújításával foglalkozott. 17 éves korában megírta első könyvét Aratchargutiun ashkharhapar lezvi vra ( Javaslatok a modern örmény nyelv megteremtésére) címmel, illetve Nahabed Rusiniannal együtt megírták a modern örmeny nyelvtan ütmutatöjät (Ughghakhosutiun). A nyelvújítás iránti érdeklődése egybefonódott a politikai reformokról alkotott elképzeléseivel. Ennek következtében az 1860-as években különböző feladatokat és szerepköröket vállalt az örmény millet-közigazgatásban. Krikor Odian rendkívüli jelentősége abban állt, hogy kiemelkedő szerepet játszott abban a folyamatban, mely az Örmény Nemzeti (azaz millet-) Alkotmány 1860-63-as hatälybalépéséhez vezetett. Ugyanekkor Odian az oszmán állam szintjén is tevékenykedett. Húszévesen meg volt róla győződve, hogy Örményország jövője csakis a muszlim Oszmán Birodalom keretében képzelhető el,? így az oszmán állam szolgálatába állt, és hamarosan elérte a műtemagyiz rangot (ez a katonai ezredesi rangnak a civil megfelelője). Odian 1864-66 között Midhat pasa tanácsadójaként dolgozott Ruscukban. A politikai ügyek igazgatójaként tulajdonképpen a tartományok , külügyminiszterének? a feladatait látta el.?t Amikor Midhat nagyvezír lett, Odian megmaradt tanácsadónak, és házában megismertette őt a kor legjelentősebb örmény reformereivel, úgymint Servitchennel, Dr. Kiatibiannal — aki szintén orvos volt — vagy Kevork Samandjiannal. 1876-ban Krikor Odiant kinevezték az Államtanácsba, ezúttal a bala rendfokozatot kapta (ez a legmagasabb oszmán civil rendfokozat). Amikor 1877-ben kitört az Oroszország elleni háború, az oszmán-örmények igen bizonytalan helyzetben találták magukat. Ezekben a nehéz napokban Odian tanácsadói szerepet töltött be Nerses Varjabedian kons293 Tcheraz: Gensakragan miustonner. 21-22. 0. Optimizmusa az oszmán irányítás alatti örmény sorsot illetően gyökeresen megváltozott az 1878-as nagy kiábrándulást követően, amikor az oszmánok reformokat ígértek, de azokat soha nem vezették be, és az európai nagyhatalmak se tudták hatékonyan biztosítani azokat; ugyanitt, 23. o. 194 Davison: The Millets as Agents of Change. 327. o.
