Oldal 115 [115]
OCR
114 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN akik panaszt emeltek. Először meggyilkolja Res Ohant, Kharts egyik szomszédos falujának a vezetőjét, válogatottan kegyetlen módszerrel: felgyújtja őt. Res Ohan felesége számára már csak férjének a teljesen szénné égett kezei maradnak meg. Az asszony ezeket megőrzi, és később a bűncselekmény bizonyítékaként magával viszi Isztambulba, a Musza bej elleni bírósági tárgyalásra. Musza bej ezt követően Res Mirót fenyegeti meg, Kharts falu vezetőjét, Gülizar nagybátyját, akit a környéken élő kurdok és örmények egyaránt tiszteltek.””” A nörabläs ebben az esetben hadviselési eszköz, mely a közösség vezetői elleni támadás, vagyis az egész közösség ellen szól. Amikor Gülizart elrabolják, akkor az egyrészt azt mutatja, hogy gyámja képtelen volt megvédeni őt, másrészt pedig azt, hogy a falu vezetője túl gyenge volt ahhoz, hogy a falu lakói számára fenntartsa a biztonságot. A helyi hatalmi hálózatban csak olyasvalaki tud élni a hivatalos panasz eszközével — legyen a címzett a tartományi kormány vagy az isztambuli központi kormány -, aki helyi szinten is tud érvényesülni. A nők megalázása és megbecstelenítése az egész társadalom szociális szerkezetét szétrombolja, mindez fokozottan érvényes egy olyan társadalomban, ahol tisztességet és szégyent alapvetően a női test sértetlensége alapján definiálnak. És valóban, sok elrabolt örmény asszony nem térhetett vissza saját családjába és közösségébe, még akkor sem, ha a muszlim elrablók szabadon engedték őket. Musza bej kijelentését is ennek fényében kell értelmezni, amikor arra céloz, hogy másnap Gülizart hazaküldi édesapjához." Egy másik nőrablás, mely Silvanban történt, és melyet az isztambuli Oszmán Állami Levéltárban található dokumentum rögzít, megmutatja, hogy egy megerőszakolt lány helyzete mily kilátástalan volt. Ebben az esetben az elrabolt örmény lányt Lousignak hívják. Kurd elrablóját, Namoy Resót elkapják és letartóztatják, a lányt pedig hazaküldik a családjához. Családja azonban visszautasítja őt, hisz időközben a lány teherbe esett, Lousignak pedig nem marad más hátra, mint hogy petícióban kínzójának szabadlábra helyezését kérje, hiszen nélküle nincs már senkije, aki biztosíthatná számára a megélhetést. Ez a gyakorlat, mely szerint kiutasítják a megerőszakolt nőket - legfőképp azokat, akiket muszlimok ejtettek teherbe —, egészen az első világháború utáni időkig folytatódott. Az 1895-96-os mészárlások idejét gyakori 27 Der Garabedian: Giulizar. 9-1. 0. »8 Der Garabedian: Giulizar. 35. 0. 9 BOA, DH.ID. 114-2, 2, 1330.B.20, 79e.
