Oldal 99 [99]
OCR
A 4 1 , 98 s ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN volt nehéz, hogy az Oszmán Birodalomban az egzisztenciális fenyegetettség veszélyét emlegessék. A birodalom felett lebegő, közvetlen európai jelenlét, az európai beavatkozástól való félelem idővel igazi neurózissá fokozódott, így történhetett, hogy kikerült a köztudatból, hogy az Oszmán Birodalom iránt érdeklődő Európa az egyensúlyi politika révén a birodalom fennmaradásának legfőbb biztosítéka volt. Az Oszmán Birodalom európai intervenciók nélkül már 1839ben az összeomlás szélén állt volna. Az se tudatosult senkiben, hogy a tartományok elvesztése nem jelentett egyet a birodalom összeomlásával. Burkolt fenyegetések, elbizonytalanodás és megaláztatás jellemezte a közhangulatot, ugyanis az Oszmán Birodalomban sok muszlim számára ezt jelentette az európai politika. A reformfolyamat és a nem-muszlimokkal szembeni egyenlő jogállás követelése csak fokozták az egzisztenciális fenyegetettség érzetét, hiszen ezek által a nem-muszlimok kikerültek volna abból a státusból, melyet az iszlám jogrend jelölt ki számukra, "7 ezáltal pedig alapjában kérdőjeleződött meg a birodalom lényegi alkotóeleme. Ha eltekintünk mindenféle ideológiától és elvont államkoncepcióktól, akkor az anatóliai muszlimok hétköznapjaikban is minden egyes reformtervezetnél, minden egyes — örményeket érintő változást tartalmazö - forgatökönyvnel (legyen itt szó részautonómiáról keresztény kormänyzók irányításával vagy csak nagyobb örmény jelenlétről a közigazgatásban és a rendőrségben) saját társadalmi pozíciójukat féltették, attól tartottak, hogy helyzetük, jogaik és előjogaik csorbulnak. Közismert, hogy ezeket a félelmeket célzottan szították. Az 1895—96-os hamidi mészárlásokat olyan pénteki prédikációk előzték meg a mecsetekben, melyek azzal riogattak, hogy a muszlimokat területi veszteségek fogják érni, azörmények javára." Az akkori általános közhangulat a következő részekből tevődött össze: a modernizációval kapcsolatos aggályokból, a veszteségtől való félelemből, a feldarabolás és az idegen fennhatóság elképzelhető forgatókönyveiből, illetve előítéletek és ellenségképek feléledéséből."" Amikor ezeket konkrét helyi félelmekkel párosították, és a helyi örmény lakosságra irányították, akkor bekövet57 Vö. Krámer, Gudrun (2008): Moving out of Place. In Sluglett, Peter (szerk.): The Urban Social History of tbe Middle East, 1750-1950, Syracuse, NY, 182-223. o. #8 Georgeon: Abdülhamid II. 294. o. 59 Az Oszmán Birodalom kései időszakában írtak rigmusokat, örményellenes sztereotípiákkal. Vö. Astourian, Stephan H. (1999): Modern Turkish Identity and the Armenian
