Oldal 97 [97]
OCR
A 4 1 , 96 « ORMENY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN Az 1890-es években ismét egyre több reformkövetelés hangzott el, ezúttal erőteljesebben és kitartóbban. Végül II. Abdul-Hamid átfogó reformcsomagot helyezett kilátásba, az európai javaslatokat nagymértékben elfogadván. II. AbdulHamid számításai cinikusak voltak, ugyanakkor eredményesnek bizonyultak, amit az egész birodalom területén bekövetkező örménymészárlások csak alátámasztanak. Állami szervek közvetlen közreműködése a mészárlásokban nem bizonyítható. Viszont II. Abdul-Hamid az európai hatalmak képviselőivel folytatott tárgyalások során tudtukra adta, hogy abban az esetben, ha az európaiak az örmény reformok érdekében nyomást gyakorolnak, akkor nem tudja féken tartani muszlim honfitársainak kollektív indulatát."5 Egy efféle nyilatkozatot nem lehet másképp értelmezni, mint mészárlásokkal való leplezetlen fenyegetőzést. Ugyan nem tartalmaz erőszakra való közvetlen uszítást, de szabad kezet ad a tömegmészárlásoknak, és garantálja azok büntetlenségét. Az erőátruházás politikájához hasonlóan itt is megállapítható, hogy a kormány, amikor hivatalosan bejelentette és előrevetítette a nép kiszámíthatatlan haragra gerjedését, oly módon kapott lehetőséget az — adott esetben tömeges — erőszak alkalmazására, hogy nem ő maga alkalmazta az erőszakot, és nem is adott hozzá közvetlen utasítást, viszont hasznot húzhatott belőle. Számításai bejöttek, hiszen 300.000 ember esett a mészárlások áldozatává, és az európai nagyhatalmak tiltakoztak ugyan, de nem avatkoztak be. Az 1895—96os mészárlások megtizedelték az örmény jelenlétet a régióban, és az örmények és európaiak számára egyértelmű figyelmeztetésként szolgáltak, hogy a keleti tartományokban ne ragaszkodjanak túlságosan a reformokhoz. A kormány sikerrel járt: egészen az első világháború előestjéig nem került vissza az oszmán politika napirendjére az örmény reformok kérdése. A hétköznapi erőszakos cselekedetek, sőt mészárlások, melyeket aztán nem büntettek, a határrégiókban (borderlands) az oszmán hatalomgyakorlás bevett eszközeivé váltak. "5 Georgeon: Abdülhamid II. 289., 293. 0.; vö. Akarlı, Engin (1976): Tbe Problem of External Pressures, Power Struggles and Budgetary Deficits in Ottoman Politics under Abdülhamid II. Diss., Princeton, 130. o.
