Oldal 96 [96]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián e 95 A San Stefanó-i orosz békediktátum, mely 1878 márciusában pontot tett a súlyos oszmán vereségre, először foglalta írásba az örmény reformok kérdését egy nemzetközi szerződés keretében. A berlini kongresszus, melyet 1878 júniusában hívtak össze, felülírta a San Stefanó-i szerződést olyan értelemben is, hogy visszautasította az örmények feletti orosz protektorátus igényét, helyette védelmi garanciát helyezett kilátásba, melyet a nagyhatalmak közösen vállalnak. Ez úgy is értelmezhető, hogy miután a Balkán nagy része függetlenné vált, az európai nagyhatalmak nem tartották elfogadhatónak, hogy Oroszország befolyási övezete a jövőben bővüljön, legfőképp nem Kelet-A natóliában." II. Abdul-Hamid sejthette, hogy az európaiak a közeljövőben egyre gyakrabban és a legkülönbözőbb összefüggésekben fognak előhozakodni azzal, hogy reformokat követeljenek az örmények számára, és azt is sejthette, hogy ezeket a követeléseket aligha követi majd katonai vagy gazdasági nyomásgyakorlás. Az 1880-as évek folyamán az örmények többször is erőszakos cselekmények áldozatai voltak, és az elkövetők rendszerint megúszták büntetés nélkül. 1889ben a Mus tartományban élő, Gülizar nevű fiatal örmény nő esete keltett nagy feltűnést: Musza bej, kurd törzsi vezető, elrabolta a nőt, akinek a sorsáról szóló hírek eljutottak az európai nyilvánosság elé. A per, melyet II. Abdul-Hamid erre fel elrendelt, színjátékká alacsonyodott, az eset büntetlen maradt." Számos további örmény petíció született, emberrablásról, rablásról és gyilkosságról, de ezek válasz és következmény nélkül maradtak. Az események minden bizonnyal megerősítették II. Abdul-Hamidot abban a meggyőződésében, hogy az európai nagyhatalmak igen súlyos túlkapások esetén se támogatnák egyhangúan az örmények védelmére történő intervenciót, legfeljebb a tiltakozásuknak adnak hangot, mint ahogy addig is. 5 V6. Anderson, Matthew S. (1966): The Eastern Question 1774-1923, London, 206. o.; Hésch, Edgar (2008): Geschichte der Balkanlánder, München, 136. o.; a San Stefanó-i szerződésnek az a passzusa (16. törvénycikk), mely az örmény reformra vonatkozik, itt olvashatö nyomtatäsban: Geiss, Immanuel (szerk.) (1978): Der Berliner Kongreß 1878. Protokolle und Materialien, Boppard a. R., 19. o., a berlini szerzödes megfelelö passzusa (61. törvénycikk) ugyanitt, 405. o. 54 Georgeon: Abdülhamid II. 257-259. o.; vö. Musa Sasmaz (2004): Kürt Musa Bey Olayı (1883-1890), Istanbul, (a per jegyzőkönyvének hosszú bekezdéseivel); Der Garabedian, Armenouhi (Kevonian) (1946): Giulizar, Paris (Gülizar visszaemlékezései, melyet a lánya jegyzett le). Ehhez a részhez lásd bővebben az s. fejezetet.
