Oldal 90 [90]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 89 Itt arról volt szó, hogy a régiónak egy bizonyos népességszegmensét célzottan felfegyverezték, más csoportok rovására. A központi kormány a Hamidiye-hadosztályt modern fegyverekkel látta el, és békeidőben, illetve manőverek végeztével — a törvény előírásával ellentétben — nem követelte azokat vissza. Ez azt jelenti, hogy a Hamidiye-hadosztály a hosszú békeévek alatt is teljesen fel volt fegyverezve. Technikai fölényben voltak tehát a helyi ellenfeleikkel szemben, és állami legitimáció is erősítette pozíciójukat." A központi állam, azáltal, hogy az irreguláris Hamidiye-hadosztályt ily módon felszerelte, ténylegesen lemondott egy központi hatalmi monopólium létrehozásáról; ehelyett a hatalomgyakorlás lehetőségét és jogát ebben a régióban átruházta a Hamidiye-katonaságra. A központi hatalmi monopólium létrehozása helyett pedig egy olyan rendszer jött létre, melyben a hatalmat helyi erőkre ruházták át. Amikor tehát a helyi erők felléptek lázadó törzsek, heterodox muszlimok vagy örmények ellen, akkor végeredményben a központi állam helyett avatkoztak be, katonai-rendőri vagy pusztán katonai eszközökkel. E háttér ismeretében érthetővé válik, hogy a helyi szereplők erőszakos akcióit — atrocitásokat, tömeges erőszakot, egészen a tömegmészárlásig — Kelet-Anatóliában nem szankcionálták, hanem tolerálták, örömmel tudomásul vették, amennyiben nem ütköztek a központi állam érdekeivel, illetve nem akadályozták a civilek életét és legfőképp a (mezö)gazdasägi termelest. Annak, hogy a hatalmat ténylegesen átruházták a helyi szereplőkre, nem elsősorban és nem kizárólagosan az volt a következménye, hogy Kelet-A natólia »békéjének” megteremtésekor a regularis hadsereg személyzetén és kiaddsain takarékoskodhattak. Ennek a hatalomátruházásnak egy ennél jóval fontosabb következménye is volt, ugyanis olyan szürke zónákban nyíltak mozgásterek, melyek ezelőtt egyáltalán nem, vagy pedig nem ezzel a természetességgel álltak rendelkezésre a központi kormány hivatalos szervei számára. A Hamidiye-csapatok toborzása és felfegyverzése lehetővé tette, hogy a központi kormány helyi erők közvetítésével saját céljait és feladatait megvalósítsa, anélkül, hogy felelősséget kelljen vállalnia azok tevékenységéért. Ráadásul békeidőben is lehetővé tette az erőszakos fellépést a saját népességével szemben, politikai eszközként. 168 A Hamidiye felfegyverzéséről vö. Kodaman: Hamidiye Hafif Stivari Alaylart. 447. 0.3 legitimációjáról vö. még Aytar: Hamidiye Alaylarindan Koy Koruculugun. 54-62., 325. 0.5 Olson: The Emergence of Kurdish Nationalism and the Sheikh Said Rebellion. 9. 0.
