Oldal 81 [81]
OCR
A 4 1 , 80 e ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN tozással szemben." A modernizáció során, mely nem utolsó sorban a tömegek mozgósítását is jelentette, egyre sürgetőbbé vált az a kérdés, hogy mi tudná egységgé összefogni a számos különböző etnikai, nyelvi, vallási és szociális csoportot, illetve a különböző módon szocializálódott eliteket és a rivális politikai frakciókat és háztartásokat. Szükségessé vált, hogy létrehozzanak egy eszmei hátteret, mely minden alattvalót magába foglal, hogy felmutassanak egy azonosulási lehetőséget, mely minden alattvalót az államhoz köt. A (nyugat-Jeurópai nemzetállamok esetében ez a nemzet eszméje volt. Az Oszmán Birodalomban tehát az jelentette az egyik legnagyobb ideológiai kihívást, hogy találjanak valami megfelelőt, ami be tudná tölteni ugyanezt a funkciót. A reformkorszakban három alapvető ideológia merült fel, melyek arra voltak hivatva, hogy ezt az űrt betöltsék. Mindegyikük egy-egy adott kormányhoz volt köthető, és mindegyik kormány különösen azt a modellt támogatta, amelyik a legközelebb állt hozzá. Az, hogy épp melyik megközelítés részesült előnyben a három közül, a külső keretfeltételeken is múlott. A tanzimat-reformerek oszmanizmusa túl későn és határozatlanul jelentkezett ahhoz, hogy a balkáni tartományokat integrálni tudta volna a birodalomba." II. Abdul-Hamid politikája — az iszlám egység politikája — egyben válasz volt a balkáni tartományok többségének 1878 utáni elvesztésére és százezer muszlim menekült bevándorlására."? Az ifjútörökök török nacionalizmusa nem szorította ki az iszlámot mint integrációs tényezőt, hanem a szunnita iszlám iránti elkötelezettséget ‘41 Egy példa itt található: Levy: The Officer Corps in Sultan Mahmud II’s New Ottoman Army. 36-38. 0. “2 Davison: Art. „tanzimat”. 209. 0. "3 Vö. többek között a következő tanulmányokkal: Özcan, Azmi (1997): Pan-Islamism. Indian Muslims, the Ottomans and Britain (1877-1924), Leiden, különösen az ı. fejezet; Duguid, Stephen (1973): „The Politics of Unity.” Middle Eastern Studies, 1973/9. 39-155. 0.3 a hamidi iszlamizációs politika egyes szempontjairól: szunnita misszionáriusok kiküldése jezidi, síita és alevita régiókba, vö. Deringil, Selim (1198): The Well-Protected Domains, London / New York, 68-84. o.; az iszlám erkölcsi tanítás beágyazása az állami iskolák tanmenetébe, vö. Fortna, Benjamin C. (2000): , Islamic Morality in Late Ottoman »Secular« Schools.” International Journal of Middle East Studies, 2000/32. 369-393. 0.; a muhacirun szerepe az iszlamizáció során, leginkább a keleti borderlandsen, vö. Dündar, Fuat (2008): Modern Türkiye’nin Sifresi: Íttibat ve Terakki nin Etnisite Miibendisligs 1913-1918, Istanbul, 41-52. 0.
