Oldal 77 [77]
OCR
76 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN Széthúzó elvárások A felvázolt oszmán reformok kiindulási feltételei mellett koncepciójukat és megjelenési formájukat illetően is különleges jelenségek sora bontakozott ki. Elsőként azt kell kiemelni, hogy az oszmán reformerek példaképe hosszú időn keresztül (egészen az 1908-as ifjútörök puccsig) nem az európai modern kor volt — noha sok mindent Európából vettek át, ott igyekeztek tájékozódni, valamint tanácsadást és támogatást kapni -, hanem sokkal inkább a saját, klasszikusnak tekintett oszmán-iszlám virágkor, melyet I. Szulejmán szultán alakja fémjelzett (Süleyman Kanuni, akit európai források a , Törvényhozó? és , Nagy" jelzőkkel illettek, uralkodási ideje: 1520—1566).? Ennek megfelelően az 1839-es első nagy reformhatározat messzemenőkig iszlám-oszmán hagyományokból táplálkozott, és még a radikális reformokat is ebben a stílusban és folyamatosan rájuk hivatkozva hirdették ki. A nem-muszlimoknak tett egyenlőség-ígéret emiatt a saría keretein belül mozgott (, buküm ser? ( igtizásinca": ,a saría jog követelményeivel összhangban"), tehát nem ugyanazt a státust ígérik nekik, csupán ugyanazt a védelmet."? Csak a második, 1856-os reformhatározat fogalmazott meg az európai hatalmak égisze alatt egy feltételek nélküli egyenlőségi garanciát, melyet az európaiak minden más reformelképzelésnél jobban követeltek, bizonyítékul az oszmánok reformkészségére."? Az oszmán állam és a muszlim társadalom - az „uralkodö millet” (millet-i hakime) - azonban nem tudtak radikálisan szakítani saját hagyományaikkal, egészen addig, míg nem álltak készen arra, hogy alapjaiban kérdőre vonják az állam iszlám jellegét, és hogy ezt követően megváljanak az iszlám jogon alapuló (tehát a vallási csoportok egyenlőtlenségén alapuló) alkotmánytól. Viszont épp ez nem volt kilátásban, hiszen a muszlimok - épp a reformok és a modernizáció okozta változások miatt — hátrányos és meggyengült pozícióban érezték magukat. A muszlim 5 Süleyman Kanuni uralma mint , aranykor" — ennek a recepciójáról vö. Kafadar, Cemal (1993): The Myth of the Golden Age. In Inalcık, Halil; Kafadar, Cemal (szerk.): Suleyman the Second and his Time, Istanbul, 37-48. o.; Kreiser, Klaus (2001): Der osmanische Staat 1300-1922, München, 24-25. 0. »” Abu-Mannch, Butrus (1994): „The Islamic Roots of the Gülhane Rescript.” Welt des Islams, 1994/34. 173-203. 0.; vö. Text des Dekrets in Düstur, ı. Reihe, Konstantinopel 1289-1295 H., ı. kötet, 4-7. o.; idézet: 6. o. 53 A hatärozat szövege ugyanitt: 7-14. o., elsősorban 8. o.
