Oldal 74 [74]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 73 tények védelmének a biztosítása révén szintúgy. Tehát bármennyire forszírozták is az európai kormányok az Oszmán Birodalom modernizálását, és bármennyire igyekeztek megakadályozni az Oszmán Birodalom szétesését, törekvésükben ugyanolyan mértékben motiválták őket saját nagyhatalmi érdekeik. Az európai reformkövetelések alapvetően előremozdították az oszmán modernizációs folyamatot, de mégis inkább önös európai érdekek vezérelték őket, mintsem oszmán érdekek. Az oszmán felfogásban különösképpen a gazdasági nyitás és a nem-muszlimok megcélzott egyenlősége eredményezett állandó félelmet és megaláztatást." Az oszmán modernizáció harmadik jellemzője egy olyan , felülről jövő" reform volt, melyet néhány magasrangú állami tisztviselő kezdeményezett, megvalósításuk pedig hullámokban történt — 1839-ben, 1856-ban és 1876-ban — az európai nagyhatalmak komoly nyomására, egy egzisztenciális válság közepette. A megfelelően széleskörű befogadó réteg az anyaországban ugyanakkor hiányzott. Eltekintve az új muszlim közigazgatási és katonai elittől, mely a modernizációs folyamat révén folyton növekedett, a reformokat leginkább a nem-muszlimok támogatták azokon a területeken, melyek számukra hozzáférhetőek voltak. Ők aránytalanul nagy mértékben járultak hozzá a birodalom modernizációjához, ? ugyanakkor több hasznot is tudtak húzni a 18. és 19. század nagy változásaiból, "2 A nagy reformlépések (1839, 1856, 1876) összefüggtek az egzisztenciális válságokkal és az erős európai nyomással, ehhez Id. Davison, Roderic H.: Art. , tanzimatf. In Encyclopaedia of Islam. Second Edition. 10. kétet, 201-209. 0., itt: 204., 208. o.; vö. még Zürcher, Erik J. (1993): Turkey. A Modern History, London / New York, 53., 59. o.; az un. kapituläciökkal való visszaélésekről és az ezekkel szembeni oszmán ellenälläsröl Id. Inalcık, Halil: Art. “imtiyazat II. The Ottoman Empire”. In Encyclopaedia of Islam. Second Edition. 3. kötet, 1179-1189. ©., itt: 1185-1188. (bekezdés B 3 és 4: The capitulations as an instrument of European imperialism, valamint Abuse of the Capitulations and attempts to abolish them). "3 Az üj muszlim clitekröl vö. Gögek, Fatma M. (1996): Rise of the Bourgeoisie, Demise of the Empire, New York; a nem-muszlimokröl mint a reformok szereplöiröl vö. Davison, Roderic H. (1982): The Millets as Agents of Change in the Nineteenth-Century Ottoman Empire. In Braude, Benjamin; Lewis, Bernard (szerk.): Christians and Jews in the Ottoman Empire, New York / London, ı. kötet, 319-337. o.; a fordítói és diplomáciai szolgálatban dolgozó keresztények nagy arányáról Id. Findley, Carter V. (1970): „Ihe Legacy of Tradition to Reform: Origins of the Ottoman Foreign Ministry." International Journal of Middle East Studies, 1970/1. 334-357. 0.; uö: „Ihe Foundation of the Ottoman Foreign Ministry.” International Journal of Middle East Studies, 1972/3. 388-416. 0.
