OCR
72 s ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN 4.9 jelentette a , keleti kérdés? kezdetét, vagyis a hosszú 19. század európai külpolitikájának azt az alapproblémáját, hogy miként kell kezelni a szétesőben lévő Oszmán Birodalmat, mely belsőleg is meggyengült, és így veszélyt jelentett az európai békerendszer számára." Afrika és Ázsia gyarmatosításának előrehaladtával az európai nagyhatalmak igyekeztek fenntartani a fennálló hatalmi egyensúlyt, és ezzel együtt a békét is. Amikor valamelyik nagyhatalom új gyarmatot szerzett, akkor kárpótlásként a világ másik részén engedett bizonyos területi igényeknek. A gyarmatbirodalmak területfelosztási koncepciója nem érintette a még mindig óriási terjedelmű Oszmán Birodalmat, hiszen Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia közvetlen szomszédságában volt, ami megakadályozta, hogy összeurópai megegyezés szülessen az oszmán terület feldarabolásáról." Így tehát Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Oroszországnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának, Németországnak és végül Olaszországnak is garantálnia kellett — saját érdekükben — az Oszmán Birodalom fennmaradását, meg kellett akadályozniuk a szétesését, a helyzetét stabilizálniuk kellett, mégpedig modernizáló reformok határozott követelésével, szükség esetén pedig készen álltak a beavatkozásra. Az európai nagyhatalmak ily módon az oszmán belpolitika aktív szereplőivé avanzsáltak. Viszonyulásuk az oszmán államhoz ennél is ambivalensebb volt, hiszen mindemellett igyekeztek közvetett eszközökkel behálózni a birodalmat, és konkurensként jelentek meg, amikor a régióban minél nagyobb befolyásra próbáltak szert tenni. Erre nemcsak gazdasági szerződések megkötése vagy tanácsadók kiküldése révén volt lehetőség — utóbbiakat a hadi, tengerészeti, rendőrségi, az oktatási vagy közigazgatási reform végett küldték -, hanem az oszmán keresz20 Bevezetésként az , orientális kérdéshez" vö. Yapp, Malcolm E. (1987): The Making of the Modern Near East 1792-1923, London / New Yotk, 47-96. o., különösen 70—72. o. a Muhammad Ali-krizisröl; Anderson, Matthew Smith (1966): The Eastern Question 17741923, London, 77-109. o. ™ TY. Katalin orosz cárnő délre irányuló terjeszkedése óta mindig voltak próbálkozások az Oszmán Birodalom felosztására. Az 1895-ös brit felosztási javaslatról, mellyel nyomást akartak gyakorolni az Oszmán Birodalomra, de melyet egyébként a többi hatalom nem támogatott, vö. Georgeon, Francois (2003): Abdülbamid II., Paris, 290—291. o.; az európai hatalmak érdekeltségéről az egységes oszmán piacot illetően Id. Ouataert, Donald (1994): The Age of Reforms, 1812-1914. In Inalcık, Halil; Quataert, Donald (szerk.): An Economic and Social History of the Ottoman Empire. 1300-1914, Cambridge, 759-943. 0., itt: 761-762. o.