Oldal 70 [70]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián A borderlands-paradigma Egy nagyszabású összehasonlító kutatási projekt keretében a két történész, Eric D. Weitz és Omer Bartov — akik elsősorban a soával foglalkoznak — néhány éve a hatärregiök (borderlands) fogalmát javasolták vizsgálati keretnek, hogy a 20. századi tömeggyilkosságokra újabb magyarázatot találjanak. Ez egy olyan kezdeményezés, melyet sikeresen lehetne alkalmazni az Oszmán Birodalomban elkövetett tömeggyilkosságokra is. A határterületek elmélete magyarázatot nyújt arra a jelenségre, hogy abban a korszakban, amikor premodern, etnikailag, vallásilag és nyelvileg plurális nagyhatalmak kettős átalakuláson mennek keresztül, azaz modern, homogén nemzetállamokká válnak, akkor ennek a jelentős politikai, társadalmi és kulturális változásnak a következményeként vagy melléktermékeként, különösen a négy eurázsiai nagyhatalom — Németország, Oroszország, az Osztrák-Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom - hatärregiöiban nagymértékű erőszakos atrocitások váltak jellemzővé." A borderlands-paradigma azon a feltételezésen alapszik, hogy határmenti helyzetben, a modern korszak küszöbén, amikor az etnikai és vallási sokszínűség akadályt jelentett, a regionális és az államilag jóváhagyott vagy akár államilag szervezett erőszak váltották egymást. Ez a kettősség és interakció államhatalom és nagy népességcsoportok állami részvétele között különösképpen kedvezett a szisztematikus és pusztító erőszak"3 Bartov, Omer; Weitz, Eric D. (2013): Introduction. In uök. (szerk.): Shatterzone of Empires. Coexistence and Violence in the German, Habsburg, Russian, and Ottoman Borderlands, Bloomington és Indianapolis, 1-20. o.
