Oldal 69 [69]
OCR
A 1 4 , 68 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN másoztatása se tudta megoldani."" A tisztikar összetétele és a központi pozíciók betöltése isztambuli vagy Isztambul környéki tisztekkel nem volt elegendő ahhoz, hogy a hadsereg egy valóban oszmán-iszlám hadsereggé váljon. Sokkal inkább a muszlim-anatóliai nemzet kezdett a hadseregen belül megmutatkozni, ezen belül pedig a török vonal dominált, és ennek megfelelően később egy török hadsereg is alakult ki. Hogy milyen integrációs erővel rendelkezett az oszmán hadsereg, az jól látszik az Anatóliában letelepedett muszlim menekültek példáján. Ők már azelőtt beolvadtak a török jellegű hadseregbe, hogy kigondolták volna a török nemzetet, egy későbbi időpontban pedig ténylegesen beolvadtak a török nemzetbe. Az egyszerű katonák , nemzeti? integrációjánál sokkal fontosabb kérdés volt a tisztek összetartäsa. A tisztikar nem csak a különbözö karrierlehetösegek (alaylı kontra mektebli) miatt oszlott meg. Ennél sokkal lenyegesebbnek szämitott az a körülmény, hogy a vezető tisztek közül igen sokan nem az oszmán államot tartották elsődleges viszonyulási pontnak, hanem olyan egyéni érdekeket és elkötelezettségeket helyeztek előbbre, mint például elkötelezettségüket saját háztartásuk, szociális csoportjuk, pártjuk, érdekcsoportjuk vagy régiójuk iránt, még olyan esetekben is, amikor az állam fennállása forgott kockán. 1839-ben az oszmán hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett az egyiptomi haderőktől. Ezt Avigdor Levy azzal magyarázta, hogy a vezető tisztek a legnagyobb vészhelyzetben megtagadták az együttműködést." Számos külső megfigyelő negyven évvel később hasonló mulasztást állapított meg az oszmán tisztikarról, elsősorban a felső vezetőkről, amikor 1877-78-ban az oszmán hadsereg az Oroszország elleni háborúban fennállását veszélyeztető vereséget szenvedett." "o Griffiths: The Reorganization of the Ottoman Army. 144. 0. ™ Levy, Avigdor (1971): ,, The Officer Corps in Sultan Mahmud II’s New Ottoman Army, 1826-39.” International Journal of Middle East Studies 1971/2. 21-39. 0., itt: 36-38. 0. ™ Ld. pl. SHD, 7 N 1625, de Torcy an Ministre de la Guerre, 30.04.1877, No. 65, 3.0.5 7 N 1625, de Torcy an Ministre de la Guerre, 02.05.1877, No. 67, 6-7.0.; 7 N 1625, de Torcy an Ministre de la Guerre, Schumla, 23.05.1877 abends, No. 3; 7 N 1625, de Torcy an Ministre de la Guerre, Adrianopel, 27.11.1877, No. 50 stb; vö. meg AA-PA, Türkei 142, ı. kötet, Hirschfeld (Dt. Botschaft Konstantinopel) an Bismarck vom 13.04.1882, melléklet: Bericht von Kaehler, Konstantinopel, 23.12.1882, 12, 17. 0.
