OCR
3. A felülről jövő reformok dilemmája e 67 daképekre és ezáltal európai eszmékre nyúlik vissza, fontosnak tartotta, hogy épp erről a területről újonnan feltörekvő elitek kerüljenek ki. A felülről jövő reformok dilemmája, melyek nem támaszkodhatnak erős, lojális állami apparátusra, épp itt található. II. Abdul-Hamid értett ahhoz, hogy kifelé és befelé irányuló egyensúly-politikája révén hosszú éveken keresztül összefogja az államot. Ennek az lett az ára, hogy az ellentétes irányú érdekek és erők közti egyensúly megteremtése és rögzítése miatt nem lehetett egyik irányba se elmozdulni. A reformok elodázásával II. Abdul-Hamid azokra a régi elitekre is tekintettel volt, akik attól tartottak, hogy a modern kiképzésben részesült tisztek új generációja majd kiszorítja őket."" A másik oldalon viszont növekedett azon ifjú tisztek elégedetlensége, akik képzettségük alapján sürgették a reformokat." Az, hogy mindkét oldal törekvéseit egyensúlyban tartották, csak a problémák elodázását eredményezhette, nem pedig a megoldásukat. Ugyanez érvényes a birodalom területén található etnikai csoportok közti egyensúly megteremtésére. Amikor Kelet-Anatóliában kijátszották az etnikai csoportokat egymás ellen, az csupán rövid távon tudta a regionális megerősödés veszélyét kiiktatni. Ez a fajta politika nem foglalkozott ezeknek a birodalmi területeknek a tartós integrációjával. Oszmán integráció és lojalitás II. Abdul-Hamid uralkodása alatt az általános hadkötelezettséget következetesebben valósították meg, mint elődei alatt. Mivel a szultán folytatta a 18. század óta hagyományos toborzási gyakorlatot, a hadsereg iszlám jellegét sikeresen megerősítette. Ezáltal pedig adott volt egy erős összekötő elem, mely egységgé kovácsolhatta a , népet fegyverben". Az iszlám közösség eszméje alatt az etnikai és nyelvi különbségek továbbra is fennálltak, ezeket a katonák sorozása és állo15 Shaw; Shaw: History of tbe Ottoman Empire and Modern Turkey. 2. kötet, 213. o. 19 Az új katonai akadémia végzősei (mektebl7) és a rendfokozat alapján felemelkedett tisztek (alaylz) közötti konfliktusról vö. a következő tanulmányt: Moreau, Odile (2007): L'Empire ottoman à l’âge des réformes. Les hommes et les idées du , Nouvel Ordre” militaire 1826-1914, Paris.