Oldal 66 [66]
OCR
3. A felülről jövő reformok dilemmája e 65 szintjéhez, katonai erő helyett inkább diplomáciai eszközökkel igyekeztek megvédeni a birodalom külső határait. Kücük Said pasa úgy érvelt, hogy a saját katonai erő elengedhetetlen. Ennél talán még fontosabb volt az, hogy egy nagy katonai erő látszatát keltsék. Ez megmagyarázná azt a tényt, hogy II. AbdulHamid a katonaság felállításakor és felfegyverzésekor miért fektetett nagyobb hangsúlyt a mennyiségre, mint a minőségre. Ebben az összefüggésben értelmezhető a tartalék és a póttartalék felduzzasztása; ők rosszul lettek kiképezve és irányítva, nem fegyverezték fel rendesen és nem szervezték meg őket eléggé, vagyis katonai szempontból használhatatlanok voltak."? A mobilizálási gyakorlatok szintén a látszólagos erődemonstrációt szolgálták. Ráadásul a szultán soha nem szalasztott el alkalmat, hogy felhívja a figyelmet az oszmán nép nagy katonai potenciáljára."? Ebbe a képbe jól beleillik a külföldi tanácsadók behívása, illetve annak a módja, ahogyan II. Abdul-Hamid foglalkoztatta őket. A német tisztek alkalmazása a szultán reformhajlandóságát mutatta. Azáltal, hogy a német tisztekkel elsősorban részletes terveket és szakvéleményeket készíttetett, hasznot tudott húzni a szakértelmükből, és elő tudta készíteni a későbbi reformintézkedéseket. Jellemző volt, hogy milyen területen tevékenykedett a német katonai misszió a leghatékonyabban: a katonai képzési intézmények területén. Ugyanis ez az a terület, ahol az újítások nem mutatkoznak meg azonnal, csupán egy generációval később. A német tanácsadókat nem ruházta fel teljhatalommal a reformok végrehajtását illetően, így tudta a német tisztek befolyását csorbítani és fokozatosan háttérbe szorítani. Elsősorban tehát nem az ország védelmének a szükségessége motiválta a katonai reformok megvalósítását. A hadseregnek az volt az egyik funkciója, hogy a belpolitikai zavargásokat elnyomja. De ezen a területen is úgy tűnt - legalábbis reszben -, hogy II. Abdul-Hamid jobban bízott egy kifinomult egyensúly-politika hatásaiban, mint a reguláris hadsereg megerősítésében. Erre jó példaként 02 44-PA Türket 142, 1. kötet, Bericht des Militärattachés Morgen vom 21.02.1898: Die türkische Armee, 7-8. o.; Türkei 142, 27. kötet, Büge an Bülow vom 11.10.1908 melléklettel: Bericht „Das Vilayet Konia in militärischer Beziehungf, 2—3. o.; SHD, 7 N 1624, de Torcy an Ministre de la Guerre, 15.10.1875, No 6, 16-17. 0.; Cooke, W. S. (1876): The Ottoman Empire and its Tributary States. (Utannyomat: Amsterdam, 1968), 14-15. 0. 13 Vö. O[?]. M[?]. [Az újság konstantinápolyi tudésitéja]: Die Wehrkraft der Türkei. In: Politische Correspondenz ( Wien) vom 16. Nov. 1885, idezve innen: AA-PA Türkei 142, 2. kötet.
