Oldal 51 [51]
OCR
A 2 4, x 50 s ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN jelentette annak bevezetéséhez." Az egész 19. század folyamán a redifek fő feladata az volt, hogy a tartományokban fenntartsák a rendet." Ugyanakkor az oszmán hadsereg egyik legfontosabb támaszává nőtték ki magukat." Moltke küldetése ugyan 1839-ben — amikor Nisib mellett megsemmisítő csapás érte az oszmán hadsereget — befejeződött, tevékenysége miatt az Oszmán Birodalomban mégis legendaként emlegették, olyannyira, hogy évtizedekkel később is hivatkoztak rá, például amikor II. Abdul-Hamid szultán és a fiatal Német Birodalom tárgyalt egymással." Az 1875-1878-as évek gyökeres változást jelentettek az Oszmán Birodalom számára, amely ezalatt egy államcsődöt, két szultánváltást is átvészelt, illetve katasztrofális vereséget szenvedett Oroszországtól. II. Abdul-Hamid szultán az 1876-os válság közepén került hatalomra, nem sokkal ezután megtapasztalta azt, hogy hadba léptek, majd azt, hogy vereséget szenvedtek, illetve megtapasztalta az európai hatalmi egyensúly diplomáciáját is. 1880-ban azzal a kéréssel fordult Németországhoz, hogy küldjenek civil és katonai tanácsadókat. Ezzel együtt az oszmánok tettek ugyan egy első szövetkezési ajánlatot a németeknek, de Bismarck elutasítása után a tárgyalások arra szorítkoztak, hogy katonai miszszió érkezzen az oszmán hadsereg újjászervezésére." Bismarck 1890-es lemondatását követően a német politikai és katonai körök folyamatosan számoltak egy német-oszmán szövetség lehetőségével, emiatt nagy figyelemmel kísérték az oszmán hadsereg fejlődését, hogy felmérjék az Oszmán Birodalommal történő katonai szövetség potenciális erejét. Amikor a németek 1882-ben azzal a 7 Hartmann, Elke (2016): Die Reichweite des Staates. Wehrpflicht und moderne Staatlichkeit im Osmanischen Reich 1869-1910, Paderborn, Kap. III. 2. © Ziircher, Erik Jan (1999): The Ottoman Conscription System in Theory and Practice, 1844-1918. In ud. (szerk.): Arming the State. Military Conscription in the Middle East and Central Asia, London / New York, 79-94. 0., itt: 81. 0. 49 AA-PA, Türkei 142, ı. kötet, Radowitz an Bismarck vom 25.12.1882., melléklet 1: Bericht von General Kaehler vom 23.12.1882. 8° Wallach: Anatomie einer Militärhilfe. 29. 0. * Holborn, Hajo (1926): Deutschland und die Türkei 1878-1890, Berlin, 23- ff.; van Kampen, Wilhelm (1968): Studien zur deutschen Türkeipolitik in der Zeit Wilhelms II. Diss., Kiel, 18. 0.; vö. toväbbä Vehbi, Ali Bey (1910): Pensées et Souvenirs de l’Ex Sultan Abdul-Hamid, Parizs, 124-125. 0. ”® Schéllgen, Gregor (2000): Imperialismus und Gleichgewicht. Deutschland, England und die orientalische Frage 1871-1914, München, 107-131. 0. Von Goltz rendszeres hivatalos és nem
