OCR
40 ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN látomásbeli, állam által megrendelt képektől eltekintve, a fényképészet igen sajátos módon változtatta meg az oszmán tartományokban élő örmények életét, még a falvakban is. Nem sokkal ezután divatossá vált, sőt presztízskérdés lett, hogy az örmény és oszmán felső osztály megörökítse magát és családját valamelyik fényképészstúdióban, lehetőleg ünneplőben vagy jelmezben, gondosan kiválasztott dekoráció és kellékek mellett. Az örmény közösség számára a fényképezés a figyelemfelkeltés eszközévé is lett, mivel a mészárlásokat követően így tudták felhívni az európaiak figyelmét az örmények sorsára, illetve így tudtak támogatást mozgósítani az árvák számára. Sok szétszakított örmény család számára a fényképek biztosították az összetartozást, miután elmenekültek vagy kivándoroltak. A családi fényképek emlékképekké váltak, a távollévők képét pedig - legyen szó kivándorolt vagy elhunyt családtagokról — beillesztették az újabb családi fényképek közé. Manapság a családi fényképek jelentik a letűnt világ szinte egyetlen tárgyi emlékét, ami a népirtás után megmaradt a leszármazottak számára. Pótolhatatlan kézművesek Művészek és értelmiségiek, orvosok és bankárok — az ő csoportjukat szám szerint még át lehetett tekinteni. Amikor viszont szakmára szakosodott kézművesekről beszélünk, akkor egy ennél sokkal nagyobb számú csoportot vizsgálunk, hiszen a fővárosban - és még inkább a tartományi központokban - leginkább ez a szakma tette lehetővé az örmény családok széleskörű felemelkedését. A felemelkedés leginkább akkor valósult meg, amikor az oszmán állam pótolhatatlan termelőivé váltak. A tartományokban ez leginkább a modern, kötelező sorkatonai szolgálathoz kapcsolódott, hiszen új szükséglet merült fel különböző tárgyak tömegtermelése iránt. Az oszmán pénzverés 1757 óta egy bő évszázadon keresztül a Düzian család (örmény-katolikus amirák) kezében volt, a Dadian család pedig, mely a szultán udvarában dolgozott ékszerészként, 1795-ben átvette a monopóliumot a lőporgyártás felett.? Ezektől az oszmán társadalom legfelső Osmaniyye, ford. Erol Üyepazarci, Istanbul, 1999). 9 Tuslaci, Pars (1993): The Role of the Dadian Family on Ottoman Social, Economic and Political Life, Istanbul.