OCR
A 1 4 , 24 : ÖRMÉNY ÉLET az OSZMÁN BIRODALOMBAN bűnét. Így aztán aligha tudták a saját történelmi örökségük részeként elfogadni az oszmán részt, azt nyomon követni és a saját történelemképükbe integrálni. A kollektív emlékezetben épp ellenkező folyamat zajlott le: az örmény közösséget minden erővel igyekeztek kiragadni az oszmán beágyazottságából, a jelenükből és a történelmükből lehetőség szerint mindent kiiktattak, ami török vagy kurd." A saját történetírásukból szándékosan kihagyták az oszmán időszakot, mely Örményország újkori történelmének jelentős hányadát teszi ki, illetve leegyszerűsítették ezt a korszakot a török elnyomás korszakára. Ez a hozzáállás nagyon szembeötlő, amikor a tankönyvekben az újkori történelemmel foglalkoznak. Jó példa erre Hrant Pasdrmadjian Hayots Badmoutiun ( Az örmények történelme) című könyve (Bejrút, 1992). A libanoni örmény iskolák felső tagozatain ebből a könyvből tanítják a történelmet. Az összesen 600 oldal terjedelmű könyvből a berlini kongresszus (az , örmény kérdés" nemzetközi szintre kerülése) előtti idők oszmán kori örmény történelme mindössze húsz oldalt foglal el, az oszmán reformoknak összesen három oldal jut. Az 1878 utáni időszakot már nagyon részletesen taglalja a könyv, kezdve a San Stefanó-i békével, ezt követi a nagyhatalmak politikája, az 1890-es évek mészárlásai, az örmény forradalmi mozgalom harca, az ifjútörök mozgalom, végül pedig a népirtás, valamint az örmények , feltámadása" a háború utáni első köztársaságban. Nem csak az oszmán idők örmény történelmi öröksége lett elhanyagolva. Amikor 1965 után az örmények ellen elkövetett népirtásról szóló diszkurzus egyre inkább átpolitizálódott, akkor szándékosan épp a saját, örmény forrásokat hagyták figyelmen kívül, hogy az alátámasztó érvelések során ne a saját, szubjektív álláspontjukra támaszkodjanak; inkább a pártatlannak, , objektívnek? vélt külső megfigyelőket szólaltatták meg, vagy az elkövetők dokumentumait használták fel. Pedig az örmény források igazán gazdagok, megjelenik bennük az Oszmán Birodalmon belüli örmény élet és túlélés teljes palettája, és összességében egy olyan fontos alapot képeznek az Oszmán Birodalom történetírása számára, mely messze túlmutat az örmény közösségen. 10 Tachjian, Vahé (2017): Lusage du turc et le renouveau identitaire chez les Arméniens du Liban et de Syrie dans les années 1920-1930: In Babikian Assaf, Christine; Eddé, Carla; Nordiguian, Lévon; Tachjian, Vahé (szerk.): Les Arméniens du Liban. Cent ans de présence, Beirut, 59-83. 0.