Page 24 [24]
OCR
1. Kettős rés, hármas híd e 23 A görög, délszláv (azaz bolgár, szerb, bosnyák stb.) vagy albán forrásanyag kutatása a megfelelő saját kutatóintézmények hatáskörébe tartozik, és a bizánci és az újgörög kutatóintézeteken kívül (ez utóbbi a Bizánc utáni görögöket kutatja) leginkäbb a „Delkelet-Euröpa” elnevezesü gyüjtöfogalmon belül talälhatök meg; az arameusokra/asszirokra az orientalisztikai intézetek figyeltek fel (ide tartozik — az arabon és a héberen kívül — az összes sémi nyelvcsoport). A turkológiát ezek a tudományágak is csak annyiban egészítik ki, hogy az Oszmán Birodalom nem-török utódállamaival foglalkoznak; történelemfelfogásukat hosszú ideig meghatározta a nemzetállamok eszméje, ennek fényében messzemenően kihagyták a saját történetírásukból az oszmán korszakot. Amenynyiben mégis vizsgálták ezt a korszakot, akkor viszont hiányzott belőle az oszmán kontextus, melyben az adott közösség és tagjai éltek és alkottak. A sztereotip értelmezés szerint az oszmán uralom nem jelentett mást, mint a , török rabigát". Az utóbbi időben már tapasztalni lehet némi változást e téren, ugyanis megjelent a bolgár, görög (stb.) oszmanista kutatás, mely azonban még gyerekcipőben jár." Ami eddig elhangzott a görögökről, bolgárokról vagy szerbekről, fokozottan érvényes az örményekre. Amikor az első világháború után széthullott az Oszmán Birodalom, akkor ez nem jelentette az örmények számára azt, hogy a régi, imperialista világrendet egyszerűen felváltja a nemzetállamok új rendje. Az 1918-ban kikiáltott kis Örmény Köztársaság mindössze két évig tudott fennmaradni. Ráadásul az örmények számára az oszmán uralom utolsó évei egyet jelentettek azzal a keserű tapasztalattal, hogy közösségüket a saját államuk próbálta tervszerűen és módszeresen megsemmisíteni. Amikor a népirtás túlélői, akik szétszóródtak a világban, a háború után létrehozták nemzetüket, szembesülniük kellett azzal, hogy hosszú éveken keresztül elhallgatják és letagadják a népirtás " Bulgáriában - ahol a bolgár provinciák témáján túl is jelentős oszmán levéltári anyag található — viszonylag korán következett be ez a folyamat. Vö. pl. Gradeva, Rossitsa (2004): Rumeli under the Ottomans 1sth-18th Centuries: Institutions and Communities, Istanbul; U6. (2008): War and Peace in Rumeli 15th to Beginning of 19th Century, Istanbul. Az ujabb generäciö kutatäsaihoz vö. pl. Methodieva, Milena (2009): Reform, Politics and Culture Among the Muslims in Bulgaria, 1878-1908. Diss., Princeton; Petrov, Milen (2006): Tanzimat for the Countryside: Midhat Pasa and the Vilayet of Danube, 1864-1868. Diss., Princeton. Görögországra vonatkozóan vö. pl. VIachopoulou, Anna (2017): Revolution auf der Morea. Die Peloponnes während der zweiten Turkokratie (1715-1821), München; Kechriotis, Vangelis (2005): The Greeks of Izmir at the End of the Empire. Diss., Leiden.
