Oldal 22 [22]
OCR
I. Kettős rés, hármas híd: a Houshamadyan-projekt és egy posztnacionalista örmény történetírás dimenziói Az Oszmán Birodalom történetét világszerte sok egyetemen kutatják és tanítják. Ebben a történetírásban az örményeknek alig szorítanak helyet, pedig az oszmán uralom alatt töltött fél évezred alatt olyan mértékben vettek részt az oszmán társadalom különféle szintjein és területein — legyen szó magánéletről vagy munkáról -, hogy elválaszthatatlanul összefonódtak vele. Amikor 1923-ban az Oszmán Birodalom szétesett, a birodalom romjain létrejött Törökország, mint győzedelmes nemzetállam. Török nacionalista szemszögből az Oszmán Birodalom ugyanis egy török birodalom volt. A nacionalista leszűkítéstől eltekintve — amelyiket egy ideje már a törökországi történettudományban és a rokon tudományágakban is leváltja az újabb, pluralista irányultságú megközelítés -, az idegennyelv-ismeret jelenti a fő kihívást a Törökországon kívüli, európai és amerikai kutatás számára. A nyelvismeret szabja meg továbbá a kutatások tartalmi és szakmai keretét. Ez annyit jelent, hogy az Oszmán Birodalom kutatása rendszerint a turkológiához tartozik. Ennek megfelelően a török nyelvű források az iránymutatók — legyen szó oszmán levéltári anyagokról vagy másfajta írott forrásról. Mivel tehát pragmatikus szempontok vezérlik a történeti források kiválasztását az oszmanisztikán belül, így ezekben a kutatásokban elsősorban az oszmán központi államhatalom és a török-muzulmán vezető réteg nézőpontja érvényesül. A társadalom- és gazdaságtörténeten belül vannak arra irányuló erőfeszítések, hogy az oszmán
