Oldal 20 [20]
OCR
Bevezetés e 19 melyeket az ifjútörök kormányképviselők döntéseihez és álláspontjaihoz viszonyítunk. A nyolcadik fejezet (Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza) végezetül egy örmény nemzeti eposzhoz fordul, a Sasuni Dávidhoz, hogy ezen a példán keresztül mutassa be az örmény identitás alkotóelemeinek a kialakulását, későbbi aktualizálásait és újraértelmezéseit. A kilencedik fejezetben (Családi arcképek: képforrások a kései Oszmán Birodalom társadalomtörténetéhez) örmény családi fényképeket vizsgálunk, hogy megmutassuk, milyen lehetőségeket rejt ez a gazdag forrásanyag a kései Oszmán Birodalom -— örményeken messze túlmutató — társadalomtörténeti vizsgálatához. Ezzel az utolsó fejezettel bezárul a kör, és itt reflektálunk a kezdeti gondolatfelvetésekre, kilátásba helyezve egy oszmánörményekkel foglalkozó, nagyobb lélegzetvételű történetírást. Ez a kilenc fejezet különböző szemszögekből és eltérő módszertani megközelítésekkel vázolja fel az Oszmán Birodalom örményeinek az életét. Az első fejezet rávilágít a kontextuson alapuló örmény történetírás lehetőségeire. Az oszmán provinciákban élt örmények helyzetét egyrészt sajátosan örmény nézőpontból közelítjük meg, örmény történelmi forrásokra támaszkodva (2. fejezet), másrészt ugyanezt a témát megvizsgáljuk az oszmán megyei közigazgatás szemszögéből is, az oszmán állami levéltárban fellelhető források alapján (4. fejezet). A 6. fejezetben egyaránt használunk örmény és oszmán forrásokat. A makrotörténelmi vizsgálatokat egy esettanulmány követi, mely módszertani megközelítésben támaszkodik a mikrotörténelemre, a helytörténetre és az , összefonódó történelemre? (5. fejezet). A 7. fejezet a politikai eszmetörténet irányzatának megfelelően, de a hangsúlyt a kontextualizálásra helyezve vizsgálja meg a témát. Végezetül egy kis percepciótörténet és mentalitástörténet következik (8. fejezet), melyet történelmi fényképek és egy új forrásállomány feltárási lehetőségeinek bemutatása zár (9. fejezet). Jelen műnek mindemellett koherens az alapvető célkitűzése, hogy az Oszmán Birodalomban élt örmény közösséget konzekvensen oszmán összefüggésbe helyezze, és tagjainak helyzetét, fejlődését, saját álláspontját és pozicionálását ugyanebben az összefüggésben értelmezze és értékelje. Az egyes fejezetekben szereplő esettanulmányok szinte önmagukban is helytállnak, így formailag arra törekedtünk, hogy az egymással ugyan szorosan összefüggő fejezetek külön-külön is teljes értékű olvasmányélményt nyújtsanak, és megértésükhöz ne legyen szükség a megelőző részek ismeretére. Ilyen szempontból a 4. fejezet kilóg a sorból, hiszen visszatérő viszonyítási pontként szolgál az
