Oldal 164 [164]
OCR
8. Örmény városképek + 163 hogy a Gyergyói-medence legnagyobb földesurai, a Lázárok sem Gyergyószentmiklóson, hanem a mellette fekvő Gyergyószárhegyen tartották fenn reneszánsz ízlésű rezidenciájukat.:" De még a helyben lakó Benedek család — egyébként szerény — kúriája sem volt integráns része a formálódó kereskedővárosnak." Az örmény kolóniák a 18. században voltaképpen a középkori autonóm kereskedővárost építették fel barokk stílusban. Az örmény barokk városépítészeti együttesek különlegessége ebből a kettős kötődésből fakad. Az örmény városképeknek fontos tulajdonsága továbbá az egyházi építkezések szerves integrálása. Számos középkori városban a polgárság az egyházzal szemben vívta autonómiaharcát, ami sokszor megkettőzött városi főterekhez vezetett, amire Erdélyben talán Brassó a legismertebb példa. A templom, illetve atemplomtér integrálása a városképbe már egy későbbi, az érett polgári városokra - jellemzően az alapított városokra — jellemző megoldás. Az örmény kolóniák ezt az érett formát vették át, legalábbis ott, ahol erre módjuk volt: Szamosújváron és Erzsébetvárosban. A szakrális építkezéseknél fontos szempont volt a frissen a római egyházhoz kapcsolódott népesség lojalitásának hangsúlyozása is. A városi és a város környéki tér majdhogynem zsúfolt volt szakrális elemekkel, templomokkal, kápolnákkal és keresztekkel. :? Az örmények nem csupán egyesültek a római egyházzal, hanem a protestáns területeken az ellenreformációt is képviselték. Ilyen értelemben az örmény városok hasonló szimbolikus és valós szerepet játszottak egy-egy térség katolikus újjászervezésében, mint tették azt más régiókban a rezidenciális püspöki székhelyek vagy a jezsuita kolostorok. A zömében katolikus Székelyföldön ilyen szerepre nem volt igazán szükség, ami magyarázhatja, hogy az itteni kolóniák templomait nem sikerült a település fő motívumává emelni, hiszen a székelység maga is katolikus lévén, magának tartotta fenn az uralkodó egyház településképi megjelenítésének primátusát. A századforduló újdonsága abban rejlik, hogy ezt a középkoriasan zárt városszerkezetet megnyitotta, mozgásra inspirálta és összekötötte nem csupán a távolsági utakkal és a vasúttal, de a város más nemzetiségű külvárosaival is. Mivel utóbbiakban jellemzően földműves népesség élt, az utcaképek is falusiasak voltak. A városias központ és a szinte átmenet nélkül kezdődő falusias 40 Kovács András: i. m. 117. 34" Tarisznyás Márton: i. m. 187. 42 Keményfi Róbert (2004): Földrajzi szemlélet a néprajztudományban, Debrecen, 155.
