Seite 161 [161]
OCR
160 + ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN Hasonlóan redukált barokk architektúra jellemzi Gyergyószentmiklós, illetve Csíkszépvíz egy-egy eredeti formájában fennmaradt portáját, noha hozzá kell tenni, hogy a korabeli, vakolatlan faházak között még ez az egyszerűbb copf homlokzatkezelés is pompásnak hatott. Bár szerényebb eszközökkel, de ezeken a helyeken is megvalósult a közvetítő kisebbségre jellemző híd-szerep, amely a helyi építészetet a városias központokkal kötötte össze, és hozott létre valami egészen új, sajátos karaktert. Az örmény utca Gyergyószentmiklóson annál inkább érdekes, mert a keskeny telkeken kénytelen volt felfelé növekedni. A jóval urbánusabb Szamosújvárhoz képest ezért itt sokkal hamarabb megindult a városkép vertikális növekedése, még ha egyszerű formában is. A gyergyói örmény utcakép olyan, mintha egymás fölé helyezett parasztházak alkotnák. Hogy nem egy önálló emeletes épülettípusról, hanem a helyszűke kényszere szülte megoldásról volt szó, jól mutatja, hogy ahol arra lehetőség volt, inkább horizontálisan bővítették az épületeket. Mégis azt mondhatjuk, hogy az emeletráépítésnek ez a szokása mélyen beivódott a gyergyói településképbe, és az 1900-as években felépülő új, eklektikus főtéren már csak emeletes házakat engedtek építeni. A főtéri házak némelyike még őrzi az eredeti bolthajtasokat is (példaul a Rubin-féle haz), jelezve az átmeneteket. A századfordulós lakóházépítés nem csak itt idomul szervesen a korábbi épületek diktálta beépítési rendhez. A szamosújvári és az erzsébetvárosi főtér átépítése ugyancsak telkenként — ritkábban két telek összevonásával — haladt előre, illetve hasonló folyamat figyelhető meg kisebb léptékekben Csikszépvizen is. Mindebből következett, hogy bár az utcakép ritmusa (a telkek szélessége) megmaradt, zárt és sűrűbb lett az utcakép. Szintén alapvető változás a korábbi utcaképhez képest az eklektikus homlokzatok vizuális összeolvadása. A barokk épületek rendszerint önálló egészként határolták az utcát. Az elkeskenyedő oromzat vertikális lezárást adott az épületnek, a kapu pedig összekötötte a szomszédos épülettel, de el is választotta attól. Minden egyes telek önálló egész volt, és így kapcsolódott be az utcakép egészébe. A századforduló idején a házak a házsorok részeivé váltak. Különösen szembeötlő ez a bérházak esetében, amelyeket a tetőzetig úgy terveztek, hogy szorosan melléjük illeszthető legyen a következő épület (ezért volt például célszerűbb az utcával párhuzamos gerinc, hiszen máskülönben a lefolyó víz egy csatornahiba esetén a ház
