Oldal 158 [158]
OCR
8. Örmény városképek + 157 kevésbé vagy egyáltalán nem jelenítették meg a környező tájat. Az örmény metropoliszként emlegetett Szamosújváron ezzel szemben a város és a környező táj harmóniáját megjelenítő társadalmi sziluett rögzült a köztudatban. 8.2. Utcák és terek Az örmény városok utcaképét mindenekelőtt két, látszólag egymásnak ellentmondó vonás határozza meg. Az örmény utcakép egyfelől a helyi vernakuláris építészet lenyomata, másfelől magába olvasztott városias, nemegyszer nagyvárosias mintákat is. Legszembeötlőbb ez Szamosújváron, ahol a környékbeli vidéki kúriaépítészet ötvöződött a kolozsvári, ausztriai és dél-csehországi mesterek diszitémtivészetével. További alapvető sajátosság, hogy az örmény utcák képét a hagyományos (középkori értelemben vett) városi polgárság ethosza hozta létre, amely ethosz még a nemességet szerzett kereskedő elit városi palotáira is kihatott. A 19. század elejére kialakult utcaképekben a közösségi épületek léptékükben, díszítettségükben alig tértek el a polgárházaktól, inkább célszerűek, mint reprezentatívak. Kivételt egyedül a 18. század második felének templomépítészete jelent, de ez is csak Erzsébetvárosban és Szamosújváron. Ehhez képest a 19. század végének utcaképi változása új helyzetet teremtett azzal, hogy átrendezte az arányokat. Az állami presztízsberuházások léptékükben nemcsak a korábbi barokk örökséget múlták felül, de elszakadtak a korabeli magánerős építkezések léptékétől is. Az örmény barokk örökség kapcsán látni kell, hogy sem Szamosújváron, sem Erzsébetvárosban nem találni olyan intenzív beépítési szintet, amellyel a középkori alapítású szabad királyi városokban találkozni (zárt, emeletes utcasorok). Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az örmény városok vidékies megjelenésűek maradtak, ám ez nem jelenti azt, hogy falusiasak lettek volna. Az 1700-as évek új városaira általában jellemző volt a túlzsúfolt szerkezetek tudatos feloldása." Az oldalhatáron álló beépítési mód tökéletesen megfelelt ennek az igénynek. A széles udvaron volt elég hely a rakodáshoz, így az utcákon kisebb volt a zsúfoltság. A köztereken az árusítást is tiltották. Mindez persze a közterek (főként a főtér) vásártérként való megőrzését szolgálta. A 18. 36 Mumford, Lewis: i. m. 310.
