Oldal 155 [155]
OCR
IS4 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN zett, gyümölcsösként és ártéri kaszálóként hasznosított dűlőben. Az Almáskert parcellázása csak a 20. század utolsó évtizedeiben indult meg, jellemzően az út menti telkek beépítésével. Erzsébetváros bekötőútja ma körülbelül azt a stádiumot mutatja, amit Gyergyószentmiklósé száz évvel ezelőtt. Mindennek a következménye, hogy míg Gyergyószentmiklóson az örmény városközpont a vasút felől rejtve marad, addig Erzsébetváros feltárulkozó sziluettjében az örmény építészeti emlékek ma is markánsak. A sík ártér felől érkezve a nagytemplom hatalmas emlékműként emelkedik a város régi épületei fölé. Ez a látvány nem csak a századfordulós, de főbb hangsúlyait tekintve a 18. század végi városképpel is megfeleltethető. Szamosújvár sziluettjében is meghatározó maradt az örmény nagytemplom, noha a közlekedési tengelyek és a folyóvölgy viszonya egészen másként alakult. Az országút behozatalával, majd a vasútnak a volt városi kertek helyén történő elvezetésével a városnövekedés korábbi irányai is módosultak. A szőlőhegyeket a vasút elzárta a belvárostól, csupán egy-egy falusias utca húzódott itt. Az egykor művelt szőlőhegyek és gyümölcsösök jelentős részét már a 19. század végén felhagyták. Helyükön csupasz domboldalak, fiatal erdők és — 1990 óta — egyre több építési telek váltja egymást. A domboldalról tárulkozik fel a városkép legjellegzetesebb sziluettje, amelyet már a századfordulón is gyakran megörökítettek. A változás szembeötlő, de nem drasztikus. A legkarakteresebb elem továbbra is az örmény nagytemplom, amelynek hatását a négy-ötemeletes tömbházak sem tudták kikapcsolni. Megváltozott ugyanakkor a másik örmény templom, a Salamon-templom környezete. Nemcsak a hajó, de a torony is szinte elvész a körülötte épült tömbházak között. A ferences rendiek kettős tornyú egyháza egykor a belváros etnikai arculatváltását, az örmény dominancia gyengülését jelezte. Ma a román ortodox egyház építkezései az óváros peremén a 20. századi etnikai átrendeződésről tanúskodnak. A legjelentősebb beavatkozások azonban a lakótelepi építkezésekhez köthetők. A nyolcvanas években a városmag és a vasútállomás közötti területen lakóházak épültek, elzárva ezzel a városképet a vasútállomástól. Az örmény város emeletes főteréről a századforduló idején még egy zárt beépítésű, zömében földszintes házakból álló utca vezetett az állomáshoz. Itt állt többek között az örmény barokk egyik jelentős emléke, a Tédorfty-haz is.** A blok34 Pop, Virgil 2012: 170.
